Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
kereskedelmi és iparüzleti jogosítványokat adott ki, közreműködött bizonyos: katonai ügyekben: az összeírásnál és újoncozásnál, ellátta az előfogati és beszállásolási ügyeket. Gondoskodott a szegényekről, megtette az egészségüggyel kapcsolatban szükséges intézkedéseket, őrködött a cselédügy, a mesterlegények és gyári munkások fölött. Építési engedélyeket adott ki, gondoskodott a tűzrendészetről, a vásári és ipari rendészetről, felügyelt a céhekre és testületekre. Megvizsgálta a panaszos ügyeket, felügyelt a községekre,. az egyházi és világi alapítványokra, az iskolákra stb. A szolgabírói hivatal nemcsak közigazgatási ügyekben intézkedett, hanem mint bíróság első folyamodási büntető törvényhatóság volt, végül hatásköre kiterjedt bizonyos adó, számadási és pénztári eljárások teljesítésére. A megyei hatóságok és szolgabírói hivatalok — amelyek az osztrák önkényuralom berendezkedésétől fogva működtek, de csak 1853 elején nyertek végleges szabályozást — az októberi diploma kiadása után a megyei önkormányzatok visszaállításakor szűntek meg, ill. kerültek átszervezésre. Mielőtt azonban az új főispánok elfoglalták volna helyüket, Majláth György tárnokmester elrendelte a megyei hatóságoknál és szolgabírói hivataloknál található elnöki rezervált s titkosabb természetű ügyiratok beküldését a helytartótanácshoz. Majláth e rendelettel kapcsolatban ezt írta 1860. november 20-án a magyar kancellárnak: „Kétségkívül lesznek ezen iratok közt olyanok is, melyeknek tartalmát nyomozások és tudakozások képezik magasabb rangú személyek, vagy oly egyéniségekről, kik legközelebb hivatva leendnek a megyék kormányzatában részt venni. Igénytelen nézetem szerint tanácsos lenne ezen irományokról, később netán fölmerülhető személyeskedések kikerülése végett eleve gondoskodni." 35 Majláth evvel az intézkedésével meg akarta akadályozni, hogy ezek az iratok „itt-ott a múlt korszak rovására kíméletlenül kizsákmányoltassanak". 30 A megyei és járási főnökök részére csak 1855 elejével rendelték el külön rezervált jegyzőkönyvek vezetését, azelőtt a titkos tárgyakat a többi elnöki irattal együtt helyezték el az elnöki irattárba. Minthogy a hivatali átadásnak 1860. december 5-ig meg kellett történnie, s egyes megyefőnökök kijelentették, hogy a szétválasztást ez időpontig nem tudják végrehajtani, Majláth december 4-én elrendelte, hogy az egész elnöki irattár beküldendő. 37 A szétválasztás mégis megtörtént, s a titkos iratok beérkeztek a helytartótanácshoz, ahol a levéltárba kerültek. A következő év elején a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy „ezen mintegy 20—25 mázsányi irathalmaz valamely papírgyár részére oly feltétellel adattassák el, hogy az említett iratok a m. kir. helytartótanács egy bizottmányának jelenlétében beáztattassanak s összecsomószoltassanak". 38 A levéltár egy évre rá jelentette is, hogy az iratok Havas József irodaigazgató és Jakab István helytartótanácsos jelenlétében „beáztattatván s összecsomószoltatván, valósággal megsemmisítettek". Néhány megye iratai azonban — a véletlen folytán — kikerülték a megsemmisítést. Suhajdy György, a hely35 D 161. III. 6584. 36 Uo. 6747. 37 Uo. 6992. 38 C 93. (Helytrtótanácsi levéltár. Acta regestraturae officii) 1862:145.
