Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Az új szervezés a helytartó (katonai és polgári kormányzó) hatáskörét elvileg nem érintette. Ha jónak látta, bármelyik helytartósági osztályban elnökölhetett, a helytartóság legfőbb vezetője volt. Irányította és ellenőrizte az ország politikai közigazgatását, s egyben ő volt az országban a rendőrség legfőbb irányítója. Mindegyik helytartósági osztály élén egy-egy helytartósági alelnök állt. Az alelnök volt — a helytartó fő irányítása és felügyelete alatt — a reá bízott helytartósági osztály főnöke. Azt a hatáskört gyakorolta, amelyet reá mint a közigazgatási terület országos politikai hatóságának elöljárójára, személyesen ruháztak. Hivatali területén ő irányította a rendőrséget. Köteles volt a rend és biztonság fenntartásáról gondoskodni; minden jelentősebb eseményről tájékoztatnia kellett a helytartót. Felügyelt a sajtó s az azzal kapcsolatos ipari és kereskedelmi vállalatok, az egyletek, a színházak működésére, valamint az útlevél- és idegen-ügyre. Figyelmet kellett fordítania az építészeti szolgálat megfelelő vezetésére is. A helytartósági osztálynak kellett ügyelni területén a hozzá utalt ügyágakban a rendeletek és szabályok végrehajtására. Mint területének országos politikai hatósága, felsőbb fokon határozott a hatáskörébe tartozó minden olyan ügyben, amelyben alsóbb fokon valamely alája tartozó hatóság határozott. Teendői közé tartozott a községi ügyek felsőbb irányítása. Mint területének alapítványi főhatósága, felügyelt az alapítványi vagyon kezelésére és az alapítványi kötelezettségek teljesítésére. Egyházi ügyekben a kisebb javadalmakat az illetékes egyházi hatósággal egyetértésben a helytartósági osztály adományozta, ha pedig megegyezés nem jött létre, az ügyet döntés végett a helytartó elé kellett terjesztenie. A helytartósági osztály intézte a kerületbeli iskolai ügyeket is, felügyelt a polgári oktató- és nevelőintézetekre. Ipari és kereskedelmi téren gyárszabadalmakat, gyógyszerészi és sebészi ipar jogosítványokat, szállítási vállalatokra és országos vásárokra engedélyeket adott. A helytartósági osztálynak kellett a középítészeti ügyek feletti felügyeletet is gyakorolnia. Az 1855. évben a helytartósági osztályokat tették meg — ideiglenes jelleggel •— bányafőhatóságoknak is, és rájuk bízták mindazokat az ügyeket, amelyeket a bányatörvény e hatóságok körébe utalt. A helytartósági osztálynál az ügyek tárgyalása kétféle módon: részben a tanácsban, részben a tanácson kívül történt. A helytartósági osztály hatáskörébe tartozó minden fontosabb ügyet a tanácsban kellett előadni. A tanács a szavazatok többsége szerint hozta végzéseit, a helytartósági osztály elöljárója azonban a tanács határozatát felfüggeszthette, ha azt a törvényekkel vagy a legfelsőbb szolgálat érdekével ellenkezőnek tartotta. A helytartósági osztályok 1853. május 1-én léptek életbe. Irataik ez év végéig a kerületi kormányzatok irataival együtt vannak elhelyezve. Az öt közigazgatási kerület elhatárolása lényegében változatlan maradt, a megyék száma kettővel csökkent: Árvát Turóccal egyesítették, Békést pedig Csanáddal vonták össze. Megszűnésük után a helytartósági osztályok iratai Budára, az ott ismét összpontosított helytartóság kezelésébe kerültek.