Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

A convolutumok között Debrecen város 1852/53. évi költségvetését (214.) és a nagyváradi kerületben működő kontárok 1852. évi összeírását (215.) találjuk. Az 1851—1852. évi iktatókönyv utolsó rovatában a fasciculatura is megtalálható. A mutatókönyv igen jó, egy-egy ügy iratait együtt ismerteti, az iktatószámok növekvő rendjében, minden darabról rövid regesztát közöl, s utal az idegen számra, a saját számra (az ügykezdő szám aláhúzva), és a fasciculatúrára. A mutatókönyvből tehát az iratok irattári helye is megállapítható, legalábbis az 1851. évieké. A szabályrendeletek mutatója betűnként egymás alatt közli az egyes évek vonatkozó szabályrendeleteit, rövid tárgymegjelöléssel, utalva az iktatószámra és irattári jelzetre. Az irattári számmutatókönyv iktatószámok rendjében haladva közli az irattári jelzetet. Az 1852. évi kötet erősen sérült, alig használható. Minthogy a mutatókönyv az 1852. évből már csak helyenként, az 1853. évből már egyáltalában nem közli a fasciculaturát, az tehát csak az irattári számkönyvből állapítható meg. Helytartósági osztályok 1854—1860 A magyarországi közigazgatási definitivum szerkezetére vonatkozó rendelkezéseket Ferenc József 1853. január 10-én hagyta jóvá. A rendelkezések szerint a helytartóság Magyarországon a legfőbb közigazgatási hatóság 1. a politikai és rendőri közigazgatás ügyeire általában, 2. a vallási és közoktatási ügyekre, 3. a kereskedelmi és ipari ügyekre, 4. a földművelési ügyekre, 5. azokra az építészeti ügyekre nézve, amelyek nem érintik közvetlenül az országos pénzügyi hatóság ügykörét, vagy amelyeket nem utaltak az ország valamely más hatóságához. A definitivum a helytartóságot öt ún. „osztályra" bontotta fel. Ezek mindegyike a hozzá utalt közigazgatási területen országos politikai hatóságként működött, s ott a helytartóság hivatalos funkcióját látta el. A helytartóság élén a helytartó (katonai és polgári kormányzó) állt. A helytartósági osztályokat helytartósági alelnökök vezették. Mindegyik helytartósági osztályhoz megfelelő számú személyzetet (tanácsosokat, titkárokat, fogalmazókat, kezelési hivatalnokokat és szolgákat) osztottak be. A megyei hatóságokat és mindazokat az egyéb hatóságokat, hivatalokat és közintézményeket, amelyek a helytartóság ellenőrzése alá tartozó ügyágazatokban léteztek, a helytartósági osztályok alá rendelték. Maga a helytartóság a politikai közigazgatási ügyekre, valamint saját személyzeti ügyeire nézve a belügyminisztérium alá volt rendelve. Azokban az ügyekben, amelyek más minisztériumhoz vagy központi hatósághoz tartoztak, az illetékes minisztérium vagy központi hatóság volt a helytartóság főhatósága.