Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
miniszterelnöknek közvetlenül alárendelt személyt, és azt bízza meg a polgári közigazgatás vezetésével. Ennek a fontosabb ügyeket a főparancsnokkal egyetértésben kell majd intéznie, hiszen az utóbbi képviseli kifelé továbbra is a legfelsőbb hatalmat. Ferenc József június 4-i elhatározásával jóváhagyta Schwarzenberg javaslatait, és báró Geringer Károly belügyminiszteri tanácsost, egy erdélyi szász család sarját, kinevezte Magyarországon a polgári ügyek vezetésével meghatalmazott császári biztosnak. 23 Ezzel a szabadságharc új szakaszával egyidőben a magyarországi kormányzattörténetnek is új, az addigitól lényegesen eltérő szakasza kezdődött. Haynau táborszernagy, akit az uralkodó néhány nappal korábban, május 30-án bízott meg a magyarországi és erdélyi császári seregek fővezényletével, valamint az ostromállapotban levő országokban a kormányzati hatalom gyakorlásával, nem rendelkezett Windischgrätzhez hasonló teljhatalommal. A melléje rendelt polgári biztos révén az osztrák minisztertanács közvetlen befolyást nyert a magyarországi ügyek intézésére. A minisztertanács pedig el volt szánva arra, hogy Magyarországot, addigi alkotmányos különállását figyelmen kívül hagyva, „kíméletesen" beépíti az összbirodalom egységes államszervezetébe. Geringer kinevezése egyben a magyar konzervatívok félretolását is jelentette — eredetileg a konzervatívok egyik vezére, báró Jósika Samu volt erdélyi kancellár volt erre az állásra kiszemelve. A Schwarzenberg-kormány megkísérelte, hogy a konzervatív nagybirtokra való egyoldalú támaszkodás helyett kiegyenlítő szociálpolitikát folytatva, szélesebb és biztosabb támaszra tegyen szert Magyarországon, s e feladat megoldását a saját embereitől, az osztrák polgári bürokratáktól várta. Az új, összbirodalmi kormányzat a történeti Magyarországot — miként az az oktrojált alkotmányban lefektetett elveknek megfelelt — társországairól leválasztva, a köztük levő közjogi kapcsolatokat felbontotta, s mindegyiküket közvetlenül a bécsi központi kormánynak rendelte alá. A szűkebb Magyarország területe tovább csökkent azáltal, hogy a horvátok által megszállt Muraközt hivatalosan is Horvátországhoz csatolták, a Partiumot pedig — amint azt már az oktrojált alkotmány kinyilvánította — Erdélybe kebelezték vissza. A szerbek igényeinek kielégítésére Szerb Vajdaság és Temesvári Bánát megalakítását ígérte az oktrojált birodalmi alkotmány. Haynau és Geringer hatalma kezdetben erre a területre is kiterjedt, míg az 1849. november 18-i császári pátens kimondotta, hogy a Bácsbodrog, Torontál, Temes és Krassó megyékből, valamint a Szerem megye rumai és illoki járásából alakítandó Vajdaság Magyarországtól független, külön koronatartomány, amely közvetlenül a minisztériumnak alárendelt kormányzat alatt áll. Az ausztriai birodalom politikai közigazgatásának reformtervezetét Bach 1849. június 21-én — a minisztertanácsban történt megvitatás után — terjesztette az uralkodó elé, s az hat nappal később, 27-én hagyta jóvá. 24 23 Schiitter i. m. 143—150. 1. 1,1 Alleruntertänigster Vortrag des treugehorsamsten provisorischen Ministers des Innern Alexander Bach, betreffend die allerhöchste Genehmigung der Grundzüge für die Organisation der politischen Verwaltungsbehörden. Wien 1849.
