Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

ték el, azokat pedig, amelyeket azelőtt a kancelláriához kellett felterjeszteni, a minisztérium elé terjesztették. Az 1850. február 27-én Bécsben kelt instrukció bővebben szabályozta a tanhatóságok működését. Minthogy a fennálló provizórium nem engedte meg az iskolaügyek politikai és gazdasági vonatkozásainak, s a tudományos-pedagógiai vonatkozásoknak éles szétválasztását, az iskolafelügyelőknek mindezekre ügyelniük kellett, s ezekre nézve felügyeletet és irányítást gyakoroltak. Kötelesek voltak évenként kétszer egész kerületüket beutazni, és minden utazásukról jelentést tenni. Minden iskolaév után pedig beszámolót készítettek az iskolák állapotáról, hiányairól, a kijavítás módjairól. A tanhatóságnak mindent meg kellett tennie a népiskolák felélesztésére és a népoktatás fejlesztésére. A közép- és felsőoktatásnál különbséget kellett tenni azok között az iskolák között, amelyeket a kormány által kezelt nyilvános alapokból tartottak fenn és a magánerőből fenntartottak között. Az elsőkre nézve a tanhatóságnak nemcsak ellenőrzési joga volt, hanem az irányítást is gyakorolta, az utóbbiakat, ha nem voltak nyilvánossági joggal felruházva, csak ellenőrizte. A magániskoláktól statisztikai adatokat és évi jelentéseket kért be

f a tanítást, a vizsgákat stb. látogatta. Minden katonai kerületben egy-két állami gimnáziumot kellett szervezni. Gondoskodni kellett jó tankönyvek beszerzéséről, tekintetbe véve az iskola tanítási nyelvét és vallásfelekezetét. A nyilvános gimnáziumokból a nem engedélyezett és meg nem felelő tankönyveket el kellett távolítani. Néhány helyen kétéves jogi tanfolyamot kellett szervezni, az alapelveknek megfelelő módon; minden más nyilvános alapból fenntartott jogi tanfolyamnak a következő tanév elejével meg kellett szűnnie. A fent ismertetett utasítást — egyelőre tervezetként — Geringer nemcsak a miniszteri biztosoknak küldte meg, az iskolafelügyelőkkel való megtanácskozás és véleményadás végett, hanem ugyanakkor megkérdezte néhány, az oktatásügy igazgatásában jártas férfiú véleményét is a tervezet felől: Virozsil Antal egyetemi rektorét, Havas Józsefét, aki a megszűnt helytartótanács iskolaügyi előadója volt, Madarassy János ideiglenes iskolafelügyelőét, aki tagja volt a feloszlatott tanulmányi bizottságnak. Ezek válaszukban azt hangoztatták, hogy Magyarországon országos tanhatóságot is fel kell állítani. Geringer azonban ezt összeegyeztethetetlennek tartotta a centralizáció elvével, amit az összmonarchia igazgatásában meg kívántak valósítani. A tanhatóságok a miniszteri biztosságok megszűnte után a kerületi kormányzatok mellett működtek tovább. Szerepük csak akkor járt le, amikor a helytartósági osztályok megkezdték működésüket, s átvették tőlük az iskolaügyek irányítását. Irataikat ez utóbbiaknak adták át.