Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
lyi biztosoknak kellett a szabadságharc első hónapjaiban a császári katonaság által megszállott területeken az ellenforradalmi rendszert stabilizálniuk. A törvényhatóságok szerkezetén Windischgrátz csak a legszükségesebbnek látszó változtatásokat hajtotta végre. A főispánok, amíg a királyi biztosok működtek, s az ostromállapot tartott, nem gyakorolhatták törvényes hatáskörüket. A megyei tisztikarok és a városi tanácsok egyébként tovább működhettek, amint a királyi biztos a „forradalmi" elemeket eltávolította belőlük. Bizottmányi ülések az ostromállapotra való tekintettel nem voltak tarthatók. Az ily módon kiesett szerv pótlásáról akként gondoskodtak, hogy az alispán, ill. polgármester a törvényhatósági igazgatás minden ügyét maga intézte, saját feleiőssége alatt, az árvaügyeket és a törvényszéki ügyeket kivéve. Az árvaügyek kezelésére a királyi biztos választmányt létesíthetett, a törvényszék tagjait is ő nevezte ki. A pénztári utalványozások elrendelésére a királyi biztos gazdálkodó választmányt is nevezhetett ki. A törvényszéken és választmányokban tilos volt a közjogi kérdések feszegetése. A rendőrség kezelése a városokban a városi kapitányságok feladata volt, a megyékben erre a célra a királyi biztosok — általában főbírói járásonként — közbátorsági biztosokat (Commissáre der öffentlichen Sicherheit) neveztek ki. A közbátorsági biztosoknak fontos szerep jutott a császári csapatok által megszállt területek ellenforradami szellemű „megtisztításában" s a közbiztonság helyreállításában. A minisztérium a Windischgrátz által Magyarországon bevezetett konzervatív kormányzattal nem értett egyet. Stadion belügyminiszter Windischgrátz mellé miniszteriális hivatalnok kiküldését kívánta, a minisztertanács azonban egyelőre úgy vélte, hogy Windischgrátz magyarországi tanácsadói, Rousseau és Torkos bizalmat érdemelnek. A január 9-i minisztertanács határozataképpen arra szólították fel mégis Windischgrátzet (eredmény nélkül), hogy a magyar nyelv fennhatóságát az országos közigazgatásban szüntesse meg. A minisztertanács még az oktrojált alkotmány megjelenése előtt, 1849. február 12-i ülésén elhatározta, hogy a magyarországi új államberendezés tervének kidolgozása céljából tanácsadó jellegű bizottságot hoz létre. Ez a bizottság, élén gróf Apponyi György volt magyar kancellárral, csak a birodalmi alkotmány kiadása után készült el tervezetével, s így abban magától értetődően tekintetbe kellett vennie az új alkotmány rendelkezéseit. Apponyi a maga március 23-i emlékiratában egyben kritikát is gyakorolt az oktrojált alkotmány felett: rámutatott arra, hogy az ország területének nemzetiségek szerinti megbontása a birodalom teljes széteséséhez vezethet. Apponyi egyetértett avval, hogy Magyarországot hosszabb ideig katonailag kell majd kormányozni. Szerinte a birodalmi minisztériumok keretében külön magyar osztályokat kell majd felállítani, az ország központjában pedig a volt helytartótanácshoz hasonló kormányhatóság felállítását javaslota, de tanács jelleg nélkül, az egyes osztályfőnökök személyes felelősségének kimondása mellett. Úgy vélte, hogy közigazgatási és törvényhatósági ügyek között éles határt kell vonni, s feltétlenül szükségesnek ítélte meg a helyhatósági élet visszaállítását. 20 20 Schlitter i. m. 92—143. 1.
