Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

mázzon a megyei hivatalokban, erre azonban csak igen kevés megfelelő személyt talált. Hivatalában formális üléseket tartott, 1850. január 3-án az elsőt. Ettől kezdve az ügyiratok előadói ívén a votumot is megtaláljuk, az iktatókönyvben pedig az iktatószám után az ülés számát és keltét is feljegyezték, amelyen az iratban foglalt ügyet tárgyalták. Az iratok évek és iktatószámok növekvő rendjében feküsznek, a szabályrendeletek külön sorozatban, ugyanígy. A mutatókönyvek az iktatószámokra utalnak. A szabályrendeletekhez külön mutató készült. D 74. PÉCHY IMRE LŐCSEI KER. FŐBIZTOS 1849 október—1850 március 5 csomó, 4 kötet 1—5. Iratok 6—7. Iktatókönyv 8. Mutatókönyv 9. Irattári szerelőkönyv 1849—1850 1849—1850 1849—1850 1849—1850 D csomó 2 kötet 1 kötet 1 kötet Péchy Imre volt zágrábi főispán, Sáros megyei aulikus földbirtokos a szabadságharc idején előbb a tizenhat szepesi város császári biztosaként, majd Kassán hadbiztosként működött, s ezért a magyar kormány vagyonát zár alá helyezte. A szabadságharc után, 1849. szeptember 25-én Haynau az újonnan alakítandó lőcsei kerület főbiztosává nevezte ki. Alája tartozott Szepes, Gömör és Torna vármegyén kívül a tizenhat szepesi város, valamint Lőcse és Késmárk szabad királyi város is. Hadbiztosi feladatai miatt Péchy csak november elején hagyta ott Kassát, és költözött át Lőcsére, főbiztossági ténykedéseit megkezdendő. Már Kassáról javaslatokat tett azonban Geringernek, a megyei kormánybiztosi állások betöltésére nézve. Szepes megyében ideiglenesen Máriássy Ádám, Gömörben Szilárdy (Mumhart) János, Tornában Berzeviczy Lajos, a tizenhat szepesi városban Montskó István lett kormánybiztos. Geringer azonban már októberben felszólította Péchyt, tegyen javaslatot arra, hogyan lehetne a tizenhat szepesi várost a közöttük fekvő megyei községekkel összevonva, azokkal egy területi egységgé összeolvasztani, amit azért is kívánatosnak vélt, mert így szerinte a vidék „paralizálná a veszélyes városi elemeket". Péchy az összeolvasztást vonakodott végrehajtani, idegenkedett a megyehatárok megváltoztatásától is. A járási beosztásra vonatkozó javaslatában csak a lakosság nemzetiségek szerinti megoszlását vette tekintetbe, a többi előírt szempontot figyelmen kívül hagyta. Geringer kifogást emelt Péchy hanyag ügyintézése miatt is: a főbiztos nem arról jelentett neki, amit ő kérdezett tőle, rendeleteit pedig eredetiben küldte meg alárendeltjeinek. 1850 februárjában Péchyt leváltották, és Freyseisen Ádám kerületi titkárt bízták meg a főbiztosság vezetésével. Freyseisen az öreg és beteges Péchytől elhanyagolt hivatalt vett át, s az alárendelt hatóságokkal is nehezen boldogult: valahányszor a gömöri kormánybiztost rendreutasította, az arra hivatkozott, hogy a volt főbiztos protekcionizmusa alkalmatlan, meg nem