Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

Külön szabályozták a protestánsok egyházi ügyeit, hogy egyházközségeik már a kivételes állapot tartama alatt gyakorolhassák jogaikat. Beleszóltak a görögkeleti egyház ügyeibe is (a sydoxiális taxa beszedése, Rácz Gerasim aradi püspök hagyatéka, az aradi szerb egyház panasza a Péter és Pál templom miatt, Athanaszkovics lelkész elleni vizsgálat stb.). Sokat foglalkoztak a zsidók ügyeivel. Az 1850. évi népszámláláskor kiderült, hogy a zsidókról vagy egyáltalában nem vezetnek születési, házassági és halotti anyakönyveket, vagy pedig nem kielégítő módon. Ezért elrendelték, hogy a rabbik vagy helyetteseik az előírásos anyakönyveket vezessék. Azokat a zsidókat, akik nem tartoztak valamely hazai egyházközöséghez, arra kötelezték, hogy 3 hónapon belül magukat egy ilyenbe kebeleztessék, másként a megyefőnök utalta őket imperatíve a legközelebb fekvőbe. A forradalom alajtt alakított zsidó egyházközségi elöljáróságokat s az általuk felfogadott rabbinusokat gyanakvással nézték. A helytartóság kötelezte a megyefőnököket a rabbik és elöljárók felülvizsgálatára, a meg nem felelők eltávolítására, s helyükbe olyanokat tettek, akik a kormánynak kellő garanciát látszottak nyújtani arra nézve, hogy hitsorsosaikat a neki megfelelő irányba vezetik. Megszüntették a korábban szokásos szabad rabbi-választást s az egyházközségek autonómiáját rabbik felvétele tekintetében. A választást meghatározott feltételekhez kötötték, és ennek eredményéhez is a megyefőnökök megerősítését kellett kikérni. Pesten külön bizottságot állítottak fel a zsidókra mért büntetéspénz felosztására az egész országban lakó zsidók között, valamint arra, hogy annak részletekben való beszedéséről, kamatozó befektetéséről s a kamatoknak zsidó iskolai célokra való felhasználásáról gondoskodjék. Egy másik bizottság a zsidó kultuszügyek szabályozásának s rabbiképző intézet felállításának tervét dolgozta ki. Átfogó szabályzat tervezetét is kidolgozták a zsidók viszonyainak szabályozására Magyarországon. A helytartóság egyik fontos feladata volt általában az ország viszonyainak nyilvántartása, statisztikai adatok gyűjtése. Hogy a kormány pontos tájékozódást szerezzen az ország és a lakosság viszonyairól, a belügyminisztérium 1850 márciusában népszámlálást rendelt el. A következő év márciusában a népszámlálás az egész országban befejeződött. Alapul a házak megszámozása szolgált, amit a katonai összeírásokkal kapcsolatos szabályok szerint már korábban elrendeltek, és ugyancsak az egész országban befejeztek. Minthogy az egyházi elöljárók igen pontatlanul és hanyagul vezették a keresztelési, házassági és halotti anyakönyveket, elrendelték számukra, hogyan kell eljárni. Hogy az 1848/49-ben elesettek nyilvántartása elkészüljön, elrendelték valamennyi halotti bizonyítvány központi felvételét a budai tábori főpapi hivatalnál, s ehhez a közigazgatási hatóságok közreműködését. A hivatalfőnököket egyáltalában kötelezték arra, hogy a lakosság nyilvántartásával kapcsolatos adatokat gyűjtsék és küldjék be. Végül a központi közigazgatásnak kellett gondoskodnia a rendeletek közzétételéről. Geringer hivatala még 1849-ben megkezdte az 1848. szeptember 22—1849 végéig kiadott érvényes rendeletek gyűjteményének sajtó alá rendezését, ez a következő évben meg is jelent. 1850 elejétől hivatalos lapot adtak ki „Landesgesetz- und Regierungsblatt für Ungarn" címmel, ezt külön szerkesztőségi iroda készítette elő. Minden községet köteleztek egy