Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

tosi teendőket látta el. Ezek közül a tisztviselők közül azonban később az ókonzervatív érzelműek visszavonultak, s csupán azok maradtak meg, akik a Habsburg-dinasztiát a centralisztikus rendszerben is hajlandók voltak kiszolgálni. Geringert bécsi tartózkodásai alkalmából 1849-ben még Babarczy helyettesítette, de 1850 május végén már gróf de la Motte Antal osztálytanácsos írta alá Geringer távollétében a kiadmányokat. Az ügyintézés módja tekintetében Geringer irodájában természetesen az egyszemélyes felelős vezetés elve érvényesült, a hozzá beosztott tanácsosoknak csak javaslattételi joguk volt. Ügyosztályi szervezetet a kisszámú személyzet mellett (egyetlen titkári állást rendszeresítettek nála) nem lehetett kiépíteni. Hogy a legbonyolultabb ügykörökben az elvi döntések előkészítését megkönnyítse, 1849. október 31-én ideiglenes jellegű bizottságokat állított fel, meghatározott feladatkörökkel. Legfontosabb volt ezek közül az adóügyi és úrbéri bizottság, amelynek vezetését Papp Gáborra, a volt m. kir. helytartótanács egyik előadó titkárára bízta. A bizottság feladata volt az adóügyi provizórium előkészítése, és az úrbéri viszonyok felszámolásával kapcsolatos elvi kérdésekben javaslatok kidolgozása. Ugyanakkor állította fel a tanulmányi, az alapítványügyi és az építésügyi bizottságokat is, hogy az illetékes minisztériumok által a megfelelő igazgatási ágak számára meghatározott elveket Magyarországon érvényesítsék, s megkönnyítsék a minisztériumok befolyását a később felállítandó szakszervek munkájára. Az is feladatuk volt, hogy biztosítsák e különleges ügyviteli feladatok egységes kezelését az egyes közigazgatási kerületekben. Ezeknek az ideiglenes bizottságoknak nem maradt fenn külön irattáruk, sőt Geringer irataiban is alig vehető észre működésük nyoma: tanácskozásaikról — úgy látszik — nem vettek fel jegyzőkönyvet, s javaslataikat kiadmány-fogalmazatok formájában rögzítették, amelyeket általában a bizottság vezetője saját nevében írt alá anélkül, hogy a bizottság döntésére hivatkozott volna. A katonai és polgári kormányzat szétválasztásával, a provizórium bevezetésével kapcsolatban Ferenc József 1850. november 25-én helytartóság szervezését rendelte el Magyarországon, s annak vezetését ideiglenesen Geringerre bízta. Ugyanakkor a Bach által — a helytartóság ideiglenes vezetője számára — kidolgozott utasítás tervezetét is jóváhagyta. Űj utasítása szerint Geringer a Budán szervezendő helytartóság ideiglenes vezetőjeként a magyar koronaország politikai kormányzatát a belügyminisztérium közvetlen alárendeltségében gyakorolta. Minthogy az ostromállapot Magyarországon továbbra is fennállt, Geringer köteles volt az állambiztonsággal s a közrend és nyugalom fenntartásával kapcsolatos rendelkezéseiben a III. hadsereg ideiglenes vezetőjével egyetértésben eljárni. Ha közte és a hadseregparancsnok között véleménykülönbség adódott, a belügyminisztérium döntését kérhette ki. Ha az intézkedés sürgőssége miatt a miniszter döntése nem volt bevárható, a hadseregparancsnok elhatározása érvényesült, ugyanakkor azonban jelentést kellett tenni a belügyminiszternek. Minden, az állambiztonság, valamint a közrend és nyugalom fenntartásához szükséges hirdetményt a hadseregparancsnok és a helytartóság vezetőjének aláírásával kellett közzétenni.