Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

kerület, a másodikban a debreceni, kassai, soproni és pozsonyi kerületek ügyvédeire vonatkozók), a két csomó később a polgári osztály anyagához keveredett, s ennek köszönhette, hogy a selejtezést kikerülte. Ugyanez volt a sorsa a helytartósági osztályok félévi kimutatásainak a területükön kiadott fegyverviselési engedélyekről, ezek egy csomója is külön kezeltetett az elnöki anyagtól, s így a bécsi rendőrminisztériumot nem járta meg. Az osztály feladatai közé tartozott a sajtó- és színházi cenzúra irányítása is. A rendőrigazgatóságok ide terjesztették fel az általuk intézett cenzúraügyeket döntésre. Egy másik fontos feladata volt az osztálynak az egyleti élet ellenőrzése. Igen sok munkát rótt az osztályra a külföldi útlevélügyek intézése. Mindezeken kívül sok egyéb ügyet is kellett intéznie, ami a rendőri igazgatással kapcsolatos. Így segélykérések esetén a rendőri osztály vizsgáltatta meg a kérelmező rászorultságát és politikai jellemét, s ennek alapján véleményezte az aktát. Kezdetben úrbéri panaszok is kerültek ide, s a hadsereg hadműveleti irodája (Operationskanzlei) betekintésre megküldte az osztálynak a karhatalmi erő kirendelésére és visszavonására vonatkozó városparancsnoksági jelentéseket is. Az iratok közül igen sokat selejteztek ki, csupán a fontosabbnak látszókat tartották meg. Az iratok évek, alapszámok és iktatószámok növekvő rendjében feküsznek, az egyes csomók élén iratjegyzék tünteti fel a csomóban előforduló alapszámokat és a hozzájuk tartozó praesentatiós dátumot. Az alapszám mindig az ügy iratai közül a legkorábbinak az iktatószáma. Az iktatókönyvek bő tárgyi ismertetést adnak az iratokról, s így némileg kárpótolnak a kiselejtezett iratokért. Az iktatókönyv utolsó rovata az alapszámot tünteti fel, vagyis azt a számot, amely alatt az irat fekszik. A meglevő ügyiratok ügykezdő iratának iktatókönyvi bejegyzésénél az első rovatban vörös irónnal „a" jelet tettek. Abban az esetben, ha valamely irat. a titkos iratok külön sorozatába került, az iktatókönyvbe az iktatószámon kívül csak ezt a tényt jegyezték be. Az 1856. év végéig az iratok kettős iktatószámot viselnek: felül a kormányzósági számot, G. jellel, alatta, vízszintes vonallal elválasztva a rendőri osztály iktatószámát, Pz. jellel. 1857. január 1-től kezdve a főkormányzóság elnöki irodája nem vezetett általános iktatókönyvet, s ettől kezdve az iratok (az elnöki iroda második részévé átalakult rendőri osztály iratai) csak egyszerű iktatószámot viselnek, ,,Pr." vagy ,,Praes." jellel. A mutatókönyvek az első évekből szűkszavúak, s inkább csak tulajdonneveket adnak meg, később mind több teret kapnak a tárgyi címszavak is. Az 1858. évig bezárólag a mutató csak az iktatószámokra utal. Az 1859— 1860. évi mutató az alapszámot is megadja. Az utóbbi két év irataihoz közös mutató készült, amelynek kötetén egyetlen betűsor fut végig, s az egyes betűknél a két év bejegyzései elkülönítve követik egymást. Ez a kötet tárgyi szempontból bő, szerkesztése jól áttekinthető. A szabályrendeletek egy-egy másolati példányát külön csomókba gyűjtötték, s az ezekben tárolt iratokat sorszámokkal látták el. Az 1—200. sorszámú szabályrendeleteket tartalmazó csomó elveszett, a megmaradt a 201—