Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

mánygyűlésekkel együtt gyakorolja. A végrehajtó hatalom az egész birodalomban és minden 'koronatartományban „egy és oszthatatlan. Az kizárólag a császárt illeti, ki azt felelős miniszterek és ezeknek alárendelt hivatalnokok által gyakorolja." Az egyes koronatartományok élére a császár helytartókat nevez ki, akik mint a végrehajtó hatalom szervei őrködnek a birodalmi és tartományi törvények betartása fölött. A korona és birodalmi végrehajtó hatalom mellé „birodalmi tanácsot" állítanak. Ennek a feladata a tanácsadás mindazokban az ügyekben, amelyekben a végrehajtó hatalom tőle véleményt kér. Tagjait a császár nevezi ki, lehetőleg tekintettel a birodalom különböző részeire. Igazságszolgáltatás és közigazgatás ezentúl egymástól függetlenek lesznek.

8 Ez az alkotmány statuálja első ízben a központi birodalmi törvényhozást és a központi közigazgatást az összmonarchia számára. Az egységes közigazgatást az udvar és az osztrák—német ipari és finánctőke, valamint az osztrák—német polgári eredetű bürokrácia érdekei kívánták meg. A bürokratikus igazgatás mellett Stadion bizonyos autonóm igazgatást is meg kívánt valósítani a községekben és az általa magasabb rendű községeknek felfogott tartományokban.

9 Magyarországon azonban ezt az autonóm igazgatást egyelőre nem vélték bevezethetőnek, s ez az egész birodalom belső igazgatására kihatott. Akkor, amikor az oktrojált alkotmányt kihirdették, Magyarországon hadiállapot volt, és a bécsi kormány még hosszabb időre a katonai és polgári kormányzás egyesítését tervezte. Az alkotmányt egyébként maga a miniszterelnök, Schwarzenberg vette legkevésbé komolyan. A nép megnyugtatását célzó ígéreteknek tekintette, amelyeknek bármelyikét adott esetben vissza is vonhatták. Erre éppen a magyar kérdés adott példát. 1849. április 14-e, a függetlenségi nyilatkozat után megváltozott a bécsi kormány politikája Magyarország irányában. A változást az akkor már súlyosan beteg Stadiont helyettesítő Bachnak a május 26-i minisztertanácsban tett előterjesztése inaugurálta. Eszerint Magyarország a függetlenségi nyilatkozattal eljátszotta mindazokat az előjogait, amelyeket részére a birodalmi alkotmány még engedélyezett. Ennek folytán előállt annak a szükségessége, hogy Magyarország leigázása után az ország közigazgatását alaposan átalakítsák. Ehhez a kormánynak megbízható támaszra lenne szüksége az országban. Bach azonban egyik magyarországi pártcsoportosulástól sem várt ilyen támaszt, még az ókonzervatívoktól sem: megítélése szerint ezekből hiányzott a bátorság, tetterő és az „igaz ügy" iránti nyílt odaadás; úgy vélte, a kormánynak kárára lenne olyanokkal működni együtt, akik mereven ragaszkodtak rég elavult formákhoz és intézményekhez.

10 Miután a minisztertanács Bach véleményét a magáévá tette, Schwarzenberg június 2-án felterjesztést intézett az uralkodóhoz, s abban kifejezésre juttatta a jogeljátszás elméletét. Eszerint már a márciusi forradalom megdöntötte azt,, 8 Manifestumok és Szózatok 47—65. 1. 9 Redlich, Josef: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. 1/1. Leipzig 1920. 378. 1. 10 Schiitter, Hanns: Versäumte Gelegenheiten. Die oktroyirte Verfassung vom 4. März 1849. Ein Beitrag zu ihrer Geschichte. Zürich—Leipzig—Wien 1920. 45. 1. 2* 19