Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

lamennyi úrbéri ügyet, amelyek korábban a helytartótanácshoz tartoztak, az áprilisi törvények értelmében pedig az igazságügyminisztériumhoz, ill. a királyi táblához kerültek, a jövőben e kormányszékhez kívánták utalni. Az igazságügyi kormányszék hatásköre egész Magyarországra kiterjedt volna, Horvátország, Szlavónia, Erdély és a Bánát kivételével. E kormányszék felállítására nem került sor; Windischgrátz sem a kinevezéseket nem írta alá, sem a hivatali utasítás-tervezetet nem hagyta jóvá. 'Szerencsy, betegségére hivatkozva, csak késve érkezett a főhadiszállásra, és minthogy Windischgrátznek a szervezésre vonatkozó döntése váratott magára, április 2-án azzal a javaslattal állt elő, hogy addig is, amíg az új hatóságot tökéletesen megszervezik, az annak körébe vágó, halasztást nem tűrő ügyeket tárgyalni fogja. Engedélyt kért arra, hogy az igazságügyi közigazgatáshoz javaslatba hozott személyek közül egyes Budán tartózkodókat maga mellé vehessen, s az általuk feldolgozott ügyek iratait, felülvizsgálat után, hozzá felterjeszthesse. A döntéseket azután Windischgrátz elnöki irodájából, a hadsereg-főparancsnok nevében lehetett volna az illető hatósá'goknak megküldeni. Windischgrátz ehhez április 4-én hozzájárult, s utasította őt, hogy Szögyénytől a még ott levő igazságügyi iratokat is vegye át. Ilyen iratokat a bécsi belügymini§ztériumból is küldtek át, és az országbíró is adott át Szerencsynek. • • Az érdemleges ügyintézésre azonban Szerencsyéknek a honvéd seregek győzelmes előnyomulása következtében már nem jutott idejük. Az átvett 'iratokat egyszerűen „jegyzékbe vették". A jegyzéknek nevezett lajstrom az egyes iratokat beküldő hatóságok nevét és a beküldött iratok tárgyát tünteti fel. Az iratokat a lajstromba történt bejegyzésük sorrendjében végigszámozták. Szerencsy iratai között csak egyes kísérő iratok fekszenek. KIRÁLYI BIZTOSOK 1849 január—június Amennyire jelentéktelen volt a működés, amit a Szőgyény-féle ideiglenes polgári kormányzat kifejtett, annyira fontos volt a szerep, amit a szabadságharc ideje alatt a császáriak által megszállott részeken a királyi biztosok betöltöttek. Alig hatolt be a császári katonaság valamely megyébe, nyomban, szinte a katonai parancsnokkal egyidőben vonult be oda a királyi biztos, hogy részt vegyen a terület meghódoltatásában és átvegye az ottani hatóságok működésének irányítását. A hadiállapotra való tekintettel Windischgrátz szinte teljhatalommal ruházta fel a királyi biztosokat a törvényhatóságok irányában: úgy vélte, hogy a részletkérdésekben való hivatalos kérdezősködés, felsőbb utasítások bevárása csak hátráltatná a pacifikáció munkáját. Első utasításában Windischgrátz meghagyta a királyi biztosoknak, szigorúan utasítsanak minden községet a császár és helyettese (Windischgrátz) iránti engedelmességre. Hogy az országnak a császári ház alá vettetése külső jelekkel is kifejezésre jusson, azonnal ki kellett tűzetni minden templom tornyára a császári lobogót.