Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
gok által elfogott személyeket sommásan ki kellett hallgatnia, el kellett koboztatnia a magyar bankjegyeket. A politikai osztály tervszerűen gyűjtötte a magyar országgyűlés, az Országos Honvédelmi Bizottmány és más forradalmi hatóságok iratait és kiadványait, valamint a forradalmi sajtó termékeit, hogy ezek a vizsgálatoknál bizonyító anyagul szolgáljanak. Még a volt Polizei-Hofstelle vonatkozó iratait is átkérték, mert azokból a bíróság számára értékes adatokat vártak egyes személyek múltjára, politikai összeköttetéseire nézve. A politikai osztály lényegében önállóan működött, megtartotta külön iktatói és irattári személyzetét, a vizsgálati osztállyal átirati formában levelezett. A politikai osztály iktatmányait az iktatószám alatt látható P. S. (Politische Section) rövidítés jelzi. Az osztály (ill. a hadseregrendőrség) irataihoz készült iktató- és mutatókönyvek nem maradtak ránk. Maguk az iratok hiányosan, a Haus-, Hof- und Staatsarchivból, az ún. Kossuth-Archiv 568. csomójaként kerültek át az Országos Levéltárba. D 10—28. MAGYARORSZÁGI IDEIGLENES POLGÁRI KÖZIGAZGATÁS 1849 január—június 36 csomó, 20 kötet, 1 füzet Windischgrátz, miután az ország fővárosát elfoglalta s ott berendezkedett, 1849. január 12-én elrendelte egy központi közigazgatási kormányszerv felállítását, „m. kir. ideiglenes polgári közigazgatás" néven. Ezzel tehermentesíteni kívánta a hadseregparancsnokság politikai-igazgatási osztályát a kisebb jelentőségű adminisztratív ügyek intézésétől anélkül, hogy a fontosabb ügyekben a döntés jogát annak kezéből kivette volna. Az új kormányhatóság vezetőjévé id. Szőgyény-Marich László volt magyar alkancellárt nevezte ki, amíg az Budára érkezett, Torkos Mihályra bízta a vezetést. Szőgyény január 20-án kezdte meg hivatalos működését a volt helytartótanács épületében. Torkos Szőgyénynek az elnökségben helyettese s a biztossági és közadói osztály vezetője lett. Szőgyény ezenkívül még néhány osztályt szervezett: a közegészségügyit (ennek vezetésére Stáhly Ignác protomedicus kapott megbízást), a közalapítványit (élén Nyéky Mihály volt hely tartótanácsossal), az egyházit (Korizmics Antal címzetes püspök, a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium volt osztályfőnöke vezetése alatt), a közoktatásit (br. Sennyey Pál volt kancelláriai titkár irányításával) és végül a közoktatásit (ennek vezetését Dubraviczky Simon volt helytartótanácsosra bízták, aki Deák alatt igazságügy miniszteri osztályfőnök volt). Az új hatóság pecsétje a kétfejű sas szárnyai közé helyezett országcímert mutatta, a köriratban a hivatal nevével. Az „ideiglenes polgári közigazgatás" hatásköre csak szorosan véve Magyarországra terjedt ki Horvátország nélkül, s akként, hogy a Windischgrátz által kinevezett királyi biztosok működését nem korlátozta; a törvényhatóságok az ideiglenes közigazgatással a királyi biztosok útján érintkeztek. A fontosabb tárgyakra nézve a döntést Windischgrátz — mint fentebb már utaltunk rá — magának tartotta fenn. A valóságban így az ideiglenes pol-