Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

séget terjesztették. Ezért kívánatosnak tartotta, hogy a gimnáziumok egy részét teljesen megszüntessék vagy négyosztályos alreáliskolává redukálják, és elrendelte, hogy erre a nyilvános alapoktól függő intézeteknél közvetlenül, a többieknél pedig közvetve törekedjenek. Ugyanígy az akadémiák egy részét a hiányos jogi stúdium megszüntetésével s a filozófiai stúdiumnak a gimnáziumhoz való kapcsolásával nyolcosztályos teljes gimnáziumokká kellett átalakítani. Elrendelte, hogy a jogi stúdiumot csak ott tartsák meg, ahol az egyetemihez hasonló filozófiai kart is fel lehet állítani, ami szerinte különösen olyan helyeken lesz lehetséges, ahol magasabb teológiai tanintézet már fennáll. Ilyen esetekben a polgári kart is teljessé kellett tenni, és különösen az osztrák jog előadásáról kellett gondoskodni, A protestáns iskolák tekintetében Thun legfontosabb kérdésnek azt tartotta, hogy mely iskolák részesüljenek állami dotációban, minthogy ezáltal az állam lényeges befolyást nyer a tanerők alkalmazására. Az állami felügyelet jogát az állami dotációtól függetlenül minden protestáns gimnázium felett gyakorolni kellett.

2 A kiegyezés után, amikor a volt cs. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium irattárából a magyar korona országaira vonatkozó iratokat kiválogatták, a változott közjogi helyzetnek megfelelően egy átvevő, a magyar minisztérium számára készítették elő átadásra mindazokat a területeknek az iratait, amelyekre e minisztérium illetékessége kiterjedt, tehát a Bach-korszakbeli magyar koronatartományon kívül az egykori Vajdaság, továbbá Erdély és Horvátország iratait is. Az iratok átadója Schönbach József segédhivatali igazgató volt. Magyar részről az átvételt Raaperger kancelláriai irattári igazgató készítette elő, és Weinert Ferenc, a király személye körüli minisztérium járulnoka bonyolította le. Az átvett iratanyagot a magyar kancelláriai irattár kezelte, egészen az Országos Levéltárba való beolvadásáig. Weinert a horvátországi iratok közül mindössze egy csomónyit vett át, amikor az újabb rendelkezés ezt a munkát leállította: ettől kezdve a horvát miniszternek kellett a területi elv alapján hozzá tartozó iratokat átvennie. Az Országos Levéltárban őrzött egy csomónyi horvátországi tárgyú irat a görögkeleti egyház szervezetére és görögkeleti szemináriumokra vonatkozik. Az iratok ma is abban a rendben feküsznek, amelyben az átadás történt, vagyis lényegében a cs. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium irattári struktúrájának megfelelő rendben. Ott az iratanyagot két nagy csoportra osztották: a vallási és egyházi ügyek irataira (Cultus-Aktén) és az iskolai és tanulmányi ügyek irataira (Studien-Aktén). A vallási és egyházi ügyek iratait felekezetek szerint rendezték. Az átadott vallási és egyházi iratok (mind a magyarországiak, mind az erdélyiek) ennek megfelelően négy nagy csoportot alkotnak: a katolikusok, a reformátusok és evangélikusok, a görög nem egyesültek, s végül a zsidók iratai. Mind a négy csoporton belül, valamint az iskolai és tanulmányi iratokon belül is az eredeti irattári tervnek megfelelően tárgyi kútfőket (Fascikel), ezeken belül tételeket (Subfascikel) alakítottak ki. Az irattári jelzetet, amely a kútfő számából, a tétel betű- és esetleg számjeleiből, valamint ezek nevéből áll, piros tintával ráír2 Az eredeti rendeletet lásd D 55. 1849:2663.