Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

ill. 1724 óta országos szinten a helytartótanács hatáskörébe tartozott az oeconomicumon belül az ipar és kereskedelem ügyein kívül a contributionale, a hadiadó felosztásának és behajtásának irányítása, és a fundationale, a közalapítványok felügyelete is — olyan ügyek, amelyek 1848 után, amikor a kamarai igazgatás pénzügyigazgatássá alakul át, annak hatáskörébe kerülnek. A helytartótanács intézte a militare területéről a commissariaticumot, a katonasággal kapcsolatos gazdasági ügyeket. Mindezek alapján 1848 előtt nem beszélhetünk politikai hatóságokról, még kevésbé a politikai igazgatás egész szervezetéről. A „politicum" ebben az időben önállóan mint elméleti fogalom létezik, a gyakorlatban más funkciókkal fonódik össze. Az uralkodó és a rendek a századok folyamán mindegyre arra törekedtek, hogy az államelmélet egyes területeit a maguk számára sajátítsák ki, vagy legalább azokon a maguk számára minél nagyobb befolyást biztosítsanak. Az uralkodó először a camerale fölötti teljhatalmat szerezte meg a maga részére, majd a militare is lényegében az ő kezébe került. Ezen túlmenően, a politicum területéről is igyekezett a rendi hatóságokat minél inkább kiszorítani, s amint azokat a maga hivatalaival tudta pótolni, a számára fölöslegessé vált rendi szerveket a juridicum holtvágányára kívánta tolni. Ausztriában ez a fejlődés lényegében a XVIII. században ment végbe. Az 1749. évi Haugwitz-féle kormányzati reform, a cseh és osztrák kancelláriák megszüntetésével és a „directorium in publicis et cameralibus" létrehozásával, véget vetett a fiskális beállítottságú kamara és az annak szándékát mindig újra keresztező, rendi színezetű kancelláriák antagonizmusának, s Ausztriában elérte azt, hogy a politikai végrehajtó hatalom karja a kamarai érdekek számára rendelkezésre állt.

3 A kancelláriai és kamarai ügyek intézését később ugyan ismét különválasztották, addigra azonban megszületett az abszolutizmus Ausztriában: a cseh és osztrák kancelláriák egybevonásával megteremtették az egységes Lajtán túli osztrák államot, a kormányszékeknél kiépítették az állami bürokráciát, és kiküszöbölték az egyoldalú rendi befolyást, a ,,Kreisamtok" felállításával pedig félretolták a rendeknek a kormányszervek és a lakosság közé ékelődő hatóságait is. Annak folytán, hogy a szatmári békét követően a bécsi kormány Magyarországon felhagyott az abszolutizmus nyílt bevezetésének programjával, bizonyos dualisztikus vonások kezdtek a birodalom kormányzati struktúráján kirajzolódni. Ebbe az irányba hatott az a tény is, hogy az abszolutizmus kiépítése szempontjából oly fontos Haugwitz-féle reform nem terjedt ki Magyarországra. Míg Ausztriában e kormányzati reformok során kialakult az egységes, centralizált, rendi befolyástól többé-kevésbé mentes, bürokratikus államkormányzat, az udvari hatóságok ügykörének szakszerű, tárgyi alapú elkülönítésével, Magyarországon és Erdélyben ez a fejlődés nem ment végbe. A magyar és erdélyi udvari kancelláriák az udvari hatóságok bonyolult szövevényén belül területi elv alapján elkülönítve irányították ez országok belkormányzatát és jogszolgáltatását. Országos szinten a magyar helytartótanácsban — bár királyi hatóság volt — mégis erőteljesen érvényesült a rendi befolyás: polgári jogtudósnak itt nem 3 Walter, Friedrich: Die österreichische Zentralverwaltung II/l/l. Wien 1938. 110—111. 1.