Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
meg kellene határozni, hogy a politikai hatóságok és a bíróságok a velük való közvetlen érintkezésben mely nyelven tartozzanak eljárni; a gyakorlatban ugyanis a hatóságok általában a magyar nyelvet részesítették előnyben. A szabályozás Pálffy szerint úgy történhetnék, hogy a községeket felszólítanák, szavaztassák meg a lakosokat. A szavazás eredményét kellene zsinórmértékül tekinteni a község és a hatóságok számára. Ezután csak olyan személy lehetne jegyző valamely községben, aki a község által választott hivatalos nyelvben járatos. A helytartó javaslatával kapcsolatban Forgách főkancellár április 29-én tett felterjesztést az uralkodóhoz. Ö nem helyeselte a fenti mód alkalmazását; azt állította, hogy ezáltal visszavonás keletkeznék ott is, ahol addig egyetértés uralkodott. Ügy vélte, elég lenne a községek megnyugtatására, ha a hatóság felvilágosítaná őket jogaikról s védené őket azok gyakorlatában, amennyiben anyanyelvüket használni akarnák. A vegyes községekben — Forgách szerint — azt a nyelvet kellene hivatalosnak tekinteni, amelyben a prédikációkat tartják, s csak ha ezt nem fogadnák el, kellene szavazást elrendelni. Az uralkodó sem a Pálffy, sem a Forgách javasolta módot nem hagyta jóvá. Július 27-i elhatározásában kimondotta: a községek hivatalos nyelvének elvben az tekintendő, amelyet a községi lakosok abszolút többsége beszél. Ennek megállapítására a statisztikai táblázatok szolgálnak. Ha valamely községben a többségi nyelv használata ellen panasz fordulna elő, a szolgabíró igyekezzék egyezséget létrehozni, s ha ez neki nem sikerülne, vagy kétség merülne fel a lakosság akaratára nézve, vigyék az ügyet a megyei kormányzó elé. Ha neki sem sikerül egyezséget elérni, formális szavazást kell elrendelni, hatósági ellenőrzés mellett. A megyei kormányzó azután a szavazás jegyzőkönyvileg rögzített eredménye alapján döntsön, nyitva hagyva a lakosok számára a fellebbezés útját. Ugyanakkor azt is elrendelte az uralkodó, hogy a kancellár Bohus aradi főispán helyére más, „terjesen alkalmas és megbízható" személyt hozzon javaslatba, s egyúttal, a helytartóval egyetértésben, a többi olyan főispán elmozdítására is tegye meg javaslatát, aki megyéjét nem maga vezeti, minthogy ezek a főispánok „káros befolyást gyakorolnak a politikai és közigazgatási viszonyok konszolidálására". 130 Ezen a napon bízta meg Forgáchot azzal is, hogy a helytartótanáccsal együtt nemzetiségi törvényjavaslatot készítsen, ami majd királyi propositióként az országgyűlés elé kerülhetne. A községi nyelv szabályozásának módját meghatározó uralkodói rendeletnek sem lett sok foganatja. A végrehajtás módja tekintetében bizonyos nézeteltérés támadt Pálffy és Forgách között, s végül is Forgách, a helytartó nézeteit el nem fogadva, szeptember 12-én utasította őt: ahol panasz nem fordul elő, ne intézkedjék. A főkancellár értelmezése szerint a legfelsőbb elhatározás célja a súrlódások s az elnyomás miatti panaszok megszüntetése lévén, az felelne meg leginkább annak szellemének, „hogy e részben szabad kifejlődés engedtetvén, a kormánynak intézkedése csak ott és akkor, ha erre szükség mutatkozik, de akkoron a kitűzött elv alapján vétessék igénybe". 131 130 D 185. 1862:570. 131 D 185. 1862:727.
