Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
nyomasztó módja semmiesetre sem növeli a lakosság ragaszkodását az összbirodalomhoz. Plener pénzügyminiszter azonban attól tartott, hogy az adóbevételek jelentős mértékben csökkenni fognak, ha az adóügyet átadják a közigazgatási közegeknek. Ez viszont még súlyosabbá tette volna a birodalom amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét. Nézeteltérések támadtak Forgách és Mecséry között is, többek közt a kancellária és a rendőrminisztérium hatáskörét illetően. A magyar kancellária felfogása kezdettől fogva az volt, hogy az októberi diploma az 1848 előtti magyar kancellária törvényes hatáskörét állította vissza. Ez pedig a rendőri ügyeket magában foglalta. Ennek folytán úgy vélte, hogy az októberi diplomával megszűnt a rendőrminisztérium befolyása a magyarországi egyleti ügyek intézésére is. Nem is kérdezte meg a rendőrminisztérium véleményét, valahányszor ilyen ügyek fordultak elő, amíg ennek a gyakorlatnak az 1863. július 7-i legfelsőbb elhatározás véget nem vetett. Ekkor ugyanis az történt, hogy az uralkodó, miután a kancellária több egylet alapszabályait hozzá jóváhagyás végett felterjesztette, azokat visszaküldte neki azzal, hogy ilyen ügyekben — az 1852. évi egyleti törvény 4. §-a értelmében — előzetesen lépjen érintkezésbe a rendőrminiszterrel. A kancelláriát ez a rendelkezés kínosan érintette. Pápay tanácsos, az ügy előadója, a július 16-i kancelláriai tanácsülésen azt javasolja, a legközelebbi alkalommal kérjék meg az uralkodót, mentse fel a kancelláriát a rendőrminisztérium meghallgatásától. A tanács azonban, Forgách elnökletével, a javaslatot elutasítva úgy határozott, hogy ezentúl minden egyleti ügyben meg kell hallgatni a rendőrminisztérium véleményét, előzetesen, elnöki úton, m Az idő múltával a magyar és osztrák kormányférfiak között az erőviszonyok egyre inkább az utóbbiak javára tolódtak el, azok pedig a magyarországi politikai igazgatásnak és igazságszolgáltatásnak a Lajtán túli tartományok állapotával megegyezőbb átszervezését követelték, mert azt remélték, hogy ebben az esetben könnyebb lesz az országgyűlést is a birodalmi alkotmány elfogadásának irányába terelni. A Schmerling és Forgách közötti küzdelemben végül is Schmerling maradt fölül. Az uralkodó 1864. április 22-én Forgáchot nyugalomba helyezte s utódjául gróf Zichy Hermannt nevezte ki. Az új kancellár az államminiszter akaratának végrehajtójaként működött. Az ő hivatalba lépésével a magyarországi provizórium korának új szakasza vette kezdetét; Zichy mindjárt új hivatalának elfoglalása után nagy sietséggel hozzálátott a magyarországi közigazgatás és igazságszolgáltatás gyökeres reformjának előkészítéséhez. Abban a kortársak közül mindenki egyetértett, hogy a provizórium közigazgatása és igazságszolgáltatása korszerűtlen, feladatának nem tud megfelelni. Az októberi diploma után Magyarországon bevezetett igazgatás az állam számára kisebb anyagi megterhelést jelentett ugyan, mint a centralista korszak bürokratikus apparátusa, de ugyanakkor amannál összehasonlíthatatlanul kevésbé volt megbízható. A lakosság által támasztott igényeket sem tudta ez az igazgatás kielégíteni; a közbiztonság a provizórium idején ijesztő mértékben romlott, az elavult, feudális kori jogrendszer gátolta a termelőerők szabad kibontakozását. A megyei és városi hivatalnokok már 124 D 189. 1863:7477 (11 413).
