Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Előszó

Az ismertető leltár — az alapleltárral szemben — nem összefoglaló jellegű adatokat közöl, hanem elemző ismertetést ad az egyes fondokról és állagokról, s így, ha a részletesség fokát tekintve az alapleltárnál nem is megy mélyebbre, a tájékoztatást amannál nagyobb mértékben szolgálja. Közrebocsátása nem jelenti azt, hogy az Abszolutizmuskori Levéltár kialakításának munkálatai immár teljesen és végérvényesen befejeződtek. Maradt még ezután is tennivaló, hiszen egy ilyen nagy mennyiségű és bonyolult összetételű, háborús károsodástól sem mentes levéltárban a teljes részletességig menő rend kialakítása s a megfelelő segédletek elkészítése nemcsak sok türelmet és odaadást, hanem jelentős időt is igényel. Minthogy azonban a levéltár anyagának összetételében, szerkezetében, főbb tagolásában lényeges változások már nem várhatók, e kötet kiadása időszerű, annál is inkább, mert az alapleltár adatai az utolsó tíz évben végzett rendezési munkák következtében meghaladottakká váltak. A kötet létrejöttével kapcsolatban mindenekelőtt Ember Győzőt, az Országos Levéltár főigazgatóját illeti köszönet, aki az Abszolutizmuskori Levéltár kialakítását kezdettől fogva figyelemmel kísérte és munkálatait támogatta, s e kötet lektoraként is sok hasznos tanácsot adott. Ugyancsak köszönetet mondok Hanák Péternek, a bevezető tanulmánnyal kapcsolatban adott baráti segítségéért. A D 228—229. törzsszámú állagok ismertetésénél hasznát vettem Szekeres József levéltáros gyakornokként ezekről készített leltárának, amiért neki ezúton mondok köszönetet. A levéltár anyagának rendbetétele körül Gáspár Károlyné, Kardos Jenő, Berényi Lajosné és Szemerszky Aladár kartársak szereztek különös érdemeket. Végül hálával tartozom Halász Gittának, aki a kötet szerkesztésének munkálataiban nagy türelemmel és körültekintő alapossággal működött közre. Az Abszolutizmuskori Levéltár anyagából már eddig is számos forráspublikáció és feldolgozás készült. A magyar történészeken kívül különösen a szlovák történészek végeztek ezen a téren jelentős munkát. Reméljük, hogy ez az ismertetés a levéltár eddig kevésbé kutatott részeinek feltárását is megkönnyíti majd, s hozzájárul ahhoz, hogy az Abszolutizmuskori Levéltár valóban a magyar nép és a szomszéd népek önismeretének forrásává, történeti tapasztalatainak tárházává legyen. Budapest, 1964 május hó. Sashegyi Oszkár