Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

nevén kívül adja meg a keresett iratra vonatkozóan mindazt, ami megállapítható a segédkönyv lajstrom-részéből; tehát írja ki azt, hogy a keresett irat a megyétől beküldött vizsgálati jegyzőkönyv, vagy bizottsági jegyzőkönyv, vagy felterjesztés az uralkodóhoz stb., vagy ha egy bizonyos családra, illetve konkrét ügyre vonatkozik, akkor a család nevét, ¡11. a tárgyat s írja ki ezenkívül az irat keltét és — ha van — a fasciculusszámot is. Az „Acta exraserialia, Fasc. 1—7" és az „Idealia No. 1—10" sorozathoz nincsen segédkönyv, magukat az iratokat kell átnézni. A „Liber idealium resolutionum . . ." című könyv, amelyet Szilágyi Péter actuarius készített, összefoglalja a nemességvizsgálatban követendő eljárást és elveket. Az összefoglaláshoz betűrendes tárgymutató van. Az összefoglalás és a mutató után másolatban megtaláljuk azokat a királyi rendeleteket, amelyekből az összefoglalás készült. A nemességvizsgálatra vonatkozó iratokat a későbbi időszakban Apponyi (1780—83), Bachó (1780—83), Bacsák (1783), Balassa (1780—83), Balogh (1780—81), Batthyány (1780—83), Csáky Imre (1780—82), Erdődy (1780—83), Fabiankovics (1780—83), Hlavács (1780—82), Mednyánszky (1780—83), Sauska (1780—82), Skerlecz Ferenc (1780—83), Skerlecz Miklós (1780—83) előadónál és a „Dep. nobilitare" állagban találjuk; a nemességadományozásra vonatkozó iratokat pedig a „Dep. gremiale ordinarium" állagban. 31. ACTA REVISIONIS LIBRORUM (Könyvvizsgálati iratok) 1731—1779 9 csomó irat A könyvcenzúra és revízió Magyarországon a 17. század végén kezdett rendszeressé válni, amikor I. Lipót Szentiványi Márton jezsuitát felhatalmazta a kinyomtatásra kerülő és az országba hozott könyvek megvizsgálására. (A kéziratoknak a kinyomtatás előtti megvizsgálása volt a „censura", a külföldről behozott könyvek megvizsgálása pedig a „revisio". Használták azonban a két szót ilyen pontosabb megkülönböztetés nélkül is.) Szentiványi halála (1705) után egy ideig nem volt központi könyvcenzor; 1720-ban azután III. Károly a nagyszombati egyetem mindenkori kancellárját bízta meg a cenzúra vezetésével, megengedve neki, hogy helyetteseket is állíthasson. 1726-ban elrendelte a király, hogy minden kinyomatandó könyvet előzetes cenzúra alá kell vonni: a teológiai műveket a megyéspüspökök vagy az általuk megbízott cenzorok, a világi tárgyú könyveket a nyomda helyén levő hatóság (szabad királyi városokban a tanács, másutt a megye) vizsgálja meg s a nyomdák minden félév végén küldjenek be a helytartótanácsnak három példányt a náluk nyomtatott könyvekből és egyéb nyomtatványokból. 1730-ban kezdődött a helytartótanács szerepe a könyvcenzúra terén: ettől kezdve ugyanis — az ekkor kiadott királyi rendelet szerint — a világi tárgyú műveket kinyomatásuk előtt a helyi hatóságok kötelesek voltak további vizsgálat végett a helytartótanácshoz küldeni. A külföldről behozott könyvekről pedig a könyvkereskedők tartoztak jegyzéket benyújtani az illető helyen megbízott 7 A helytartótanácsi levéltár 97