Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

ben — ha hosszabb rabságra ítélték őket — sokszor nem a törvényhatóságok börtöneiben raboskodtak, hanem a szempci dologházban — domus correctoria — vagy közmunkákra várakba küldték őket.) A törvényhatóságok a rendelet kiadása után rendszeresen megküldték jelentéseiket a helytartótanácsnak a börtönökben levőkről, a helytartótanács pedig kimutatást készített ezekből s azt véleményével együtt felküldte a királynak. A boszorkányperekkel és a rablajstromokkal kapcsolatos iratokon kívül ebben az állagban vannak azok az iratok is, amelyek a különböző bűncselekményekkel (rablás, lopás, gyilkosság, gyermekgyilkosság, gyújtogatás, katonaszökevény-pártolás, sikkasztás, adósság meg nem fizetése, bigámia, paráznaság, káromkodás, aposztázia stb.) vádolt személyek körözésére vonatkoznak, valamint a bűncselekményt elkövetők érdekében beadott kérésekkel kapcsolatos iratok is. Az állag iratainak túlnyomó része az 1756 és 1779 közötti évekből származik. Csupán az ,,Idealia No. 1—19" sorozat tartalmaz a korábbi és későbbi évekből (1725 és 1-783 között) is iratokat, melyekből nyomon követhetjük az államhatalomnak az igazságszolgáltatás javítása és a közbiztonság érdekében tett intézkedéseit. Az 1779. évben beküldött rablajstromok egy része és valamennyi 1780—1782-ben beküldött rablajstrom nem itt, hanem a „Causarum extractus" című állagban van elhelyezve, annak „Ladula A. Fasc. 1—53" és „Comitatuum et civitatum" sorozataiban. Viszont (kb. 1775-től kezdve) néhány évben ebben az állagban vannak a helytartótanácsnak a perkivonatokra vonatkozó jelentései is, minthogy az előadók ezekben az években a rablajstromokról és a perkivonatokról nem külön-külön készítettek jelentést, hanem együtt. Az állag rendezett; az iratok három sorozatra, a „Ladula A—E", a „No. 1—219" és az „Idealia No. 1—19" sorozatra oszlanak. A nem elvi jelentőségű iratok eredetileg mind a „Ladula A—E" sorozatban voltak elhelyezve; mégpedig úgy, hogy először a boszorkányperekre vonatkozó iratok következtek egymás után, azután a rabokra és körözésekre stb. vonatkozó iratok, nagyjából évek szerint s az éveken belül iratfajták, illetve ügyek szerint. Az irattári egységek kialakítása azonban legtöbbször nem ennek a tagolódásnak megfelelően történt, hanem meglehetősen önkényesen és következetlenül. Az iratokat íadulákba, ezeken belül fasciculusokba osztották be; a fasciculusokon belül is még rendszerint tovább tagolták numerusok szerint és sokszor még a numerusokon belül is ligatúrák szerint, de arra nem ügyeltek, hogy egy-egy irattári egység határa egybeessék egy-egy tárgyi egység határával. Tehát pl.nem kerültek külön ladulába a boszorkányperek és külön ladulába a rabokra és körözésekre vonatkozó iratok; nem kerültek külön-külön fasciculusba egy-egy év iratai stb., hanem ötletszerűen kezdtek egy-egy újabb ladulát, vagy fasciculust. A numerusok azonban — illetve egyes esetekben a fasciculusok — rendszerint egybeesnek egy-egy üggyel, a ligatúrák pedig egy-egy iratfajták szerinti csoporttal. A sorozatból azután egyes irattári egységeket kiemeltek és olyan sorrendben, ahogyan ott voltak, sorszámokkal látták el őket. így jött létre a „No. 1—219" sorozat. Az „Idealia No. 1—19" sorozatba az elvi jelentőségűnek tekintett iratokat tették. Az iratok e sorozatban numerusok szerint vannak elhelyezve. Egy-egy numerusba egy ügyiratot tettek vagy — és ez a gyakoribb eset — több, hasonló tárgyú ügyiratot helyeztek el benne, időrendben.