Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

26. ACTA MENDICANTIUM ET VAGORÜM (Koldusokra és csavargókra vonatkozó iratok) 1724—1781 13 csomó, 2 kötet Iratok : „Ladula A" 1724—1779 9 csomó „No. 1—91" 1724—1779 3 csomó „Idealia No. 1—8" 1724—1781 1 csomó Irattári segédkönyvek: „Deductio actorum circa ... mendicantes, vagos...", a „Ladula A" és a „No. 1—91" lajstroma 1724—1779 1 kötet „Idealia mendicantium et vagorum", az „Idealia" mutatója 1724—1781 1 kötet Ebben az állagban a szegényügy rendezésére és néhány ehhez kapcsolódó kérdésre vonatkozó iratokat találunk. III. Károly és Mária Terézia korában olyan nagy számmal voltak az országban nincstelen, minden létalaptól megfosztott emberek, hogy az államhatalomnak foglalkoznia kellett ennek a kérdésnek a rendezésével. Különböző elemekből tevődött össze a biztos megélhetést nélkülözők tömege; voltak közöttük — főként külföldről bejött — iparosok: elszegényedett mesterek, ál'ístalan legények; azonkívül pedig részben szabad költözésű, részben szökött jobbágyok. A velük szemben követett eljárás az egész korszakban nagyjából azonos elveken nyugodott. Először is azt akarták megakadályozni, hogy külföldről bejöhessenek az ilyen „gyanús" emberek; ezért azt kívánták a törvényhatóságoktól, hogy gondosan ügyeljenek az idegenekre, követeljék meg tőlük az útlevelet. Időnként általános vizsgálatot tartottak a megyékben és városokban a koldusok és csavargók letartóztatása végett (1724, 1731, 1732,1746,1750,1763,1780-ban), s ezekről a törvényhatóságok kötelesek voltak jelentést küldeni a helytartótanácsnak. A külföldieket általában visszaküldték születési helyükre. A hazaiak között különbséget tettek aszerint, hogy egészségesek, munkaképesek, vagy pedig betegek, öregek, munkára alkalmatlanok. Az előbbiekre nézve azt rendelték el, hogy soroztassák be őket katonának, máskor azt, hogy fogják őket munkára; a munkaképtelenekre nézve pedig azt, hogy a törvényhatóságok, ahová valók, gondoskodjanak eltartásukról. A kolduló szerzetesek — főként a külföldiek — gyűjtéseit is korlátok közé szorították s kancelláriai, illetve helytartótanácsi engedélyhez kötötték. Hasonlóképpen ellenőrizték az akatolikusok (görögkeleti pópák, protestáns diákok stb.) különböző célokra folytatott gyűjtéseit is. Intézkedéseket tettek az erkölcstelen életű nők megrendszabályozására is. Ebben az állagban találjuk az országban utazó idegenekre, a koldusokra, csavargókra, kolduló szerzetesekre, álszerzetesekre, gyűjtést folytató akatolikusokra, erkölcstelen életű nőkre vonatkozó 1724—1781. évi helytartótanácsi iratok zömét. A közbiztonságra, koldusokra, csavargókra vonatkozó iratok vannak még az „Acta miscellanea", a kolduló szerzetesekre vonatkozó iratok pedig az „Acta fundationalia" állagban is.