Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Az „Extractus benignarum normalium resolutionum" című kötetek a helytartótanács egész ügyforgalmát felölelő és 1779-ig kiadott szabályrende­letek kivonatai tartalmazzák. Néhány kivonat azonban még a későbbi időkből is található, 1813-ig bezárólag. A fontosabb tárgyi címszavak első betűjére szorítkozó abc-rendben összeállított kivonatok után egyes esetekben a rende­letek keltét tüntették fel, máskor pedig az iratok jelzetét. Sok esetben azon­ban sem az iratok keltét, sem irattári jelzetét nem adták meg. Az 1769 után kiadott rendeleteknél az iktatószámot is legtöbbször feljegyezték a kivonatok után. A kötetek a kutatás számára csak 1779-ig használhatók. Az „Ideales benignae resolutiones regiae ad nullius commissionis sphae­ram pertinentes" c. kötet a helytartótanács egész ügyforgalmát felölelő, de egy bizottság hatáskörébe sem tartozó szabályrendeletek kivonatait tartal­mazza. A rendeletek érdemi része mellett feltünteti a kiadás keltét, továbbá az elintézés módját és idejét. Nem vezették rendszeresen, ezért ma már a kutatás számára nincs gyakorlati jelentősége. A „Liber normalium resolutionum" a II. József alatt, pontosabban 1785-tól 1789-ig kiadott szabályrendeletek másolatait tartalmazza, találunk azonban benne néhány korábbi, még az 1770-es években kiadottat is. Az 1785 előtti rendeletek nincsenek időrendben. Az egyes rendeletek keltét és legtöbb esetben az iktatószámát is adja. A kutatás számára nehezen használható, mivel mutatója nincsen. Az 1724-től 1783-ig terjedő mutatókönyvek nevek és fontosabb tárgyi címszavak első két betűjére terjedőa bc-rendben a szabályrendelet-számába menő királyi rendeleteket tartalmazzák. Az iratok rövid tartalmi kivonatán kívül a következő adatokat tüntetik fel: az állag nevét, melyben az irat talál­ható, a rendeletek keltét, 1769-től kezdődően a rendeletek iktatószámát és végül az állagon belüli pontos jelzetét. E kötetekkel teljesen azonos rendszerűek az 1784-től 1848-ig terjedő mutatók. Ugyanolyan rendszerben adják a rendeletek tartalmát, az ügyosz­tály nevét, az iratok keltét, iktatószámát és kútfő-, tétel-jelzetét. A kötetekbe felvették azokat az 1784 előtt kelt szabályrendeleteket is, amelyeket vagy át­helyeztek a tárgyi sorozatokból az egyes ügyosztályok szabályrendeletei közé, vagy csak a ,,normalia"-k mutatóiban utaltak rájuk. Mindkét sorozat a kutatás számára ma is használható, Az 1724-től 1783-ig terjedő mutatók első kötetében található feljegy­zésből — „per Josephum Matulay viceregastratorem confectus" — tudjuk, hogy e köteteket Matulay József alirattárnok készítette el. Az első köte, fedőlapján található „Matulaianus Index" felirat is arról tanúskodik, hogy ezeket a segédkönyveket készítőjük után Matulay-féle indexnek nevezték, írásösszehasonlítás alapján azonban az is megállapítható, hogy az 1784— 1848-ig terjedő mutató-sorozat is nagyrészt Matulay munkája. Matulay József 1828-tól 1837-ig volt a helytartótanács alirattárnoka, tehát ezekre az évekre kell tennünk a két mutató-sorozat elkészítésének, illetve az utóbbi­nál a készítés megkezdésének az idejét. Az 1784-től 1820-ig terjedő mutatók rendszere már eltér az előbbieké­től. Ezek a kötetek az összes helytartótanácsi szabályrendeleteket tartalmaz­zák, tehát nemcsak a szabályrendelet-számba menő királyi rendeleteket, hanem azokat a helytartótanácsi határozatokat is, amelyek egy-egy departa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom