Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

VIII. EGYHÁZÜGYI 143. ACTA SACRAE SUPELLECTILIS DEPOSITORII OFFICII (A templomi felszerelések letéti hivatalának iratai) 1785—1794 9 csomó irat Ez a fond a feloszlatott kolostorok egyházi felszerelésének gondozásá­val megbízott kurátornak, 'Bodó János főfizetőhivatali tisztviselőnek, ill. a helytartótanács keretén belül működő templomi felszerelések letéti hivata­lának (Kirchengerátshaften Depositen-Amt, Kirchengerátschaften Depot, sacrae supellectilis depositorii officium) iratait foglalja magában. A feloszlatott kolostorok egyházi felszereléseit .(miseruhák, kelyhek, mon­stranciák, képek, szobrok, oltárok stb.) először Schwester Flórián, a kamarai számvevőség számtisztje kezelte a helytartótanács felügyelete alatt. 1785 decemberében a kancellária intézkedésére Schwestert fel­mentették az egyházi felszerelések kurátorsága alól és Bodó Jánost tették meg kurátornak. A kurátor feladata az volt, hogy az átvett fel­szereléseket hozzáértőkkel megbecsültesse, leltárba vegye, jegyzéküket közölje a püspökökkel s az ő bejelentéseik alapján a szegény plébániák számára ingyen, ill. a becsérték megfizetése ellenében átadja a kért felszereléseket, a többit pedig árverésen értékesítse. A kurátor természetesen állandó össze­köttetésben volt a helytartótanáccsal, rendszeresen beküldte az újonnan át­vett tárgyak jegyzékét és az árverési jegyzékeket. (A helytartótanácsban a dep. ecclesiasticum oeconomicum foglalkozott ezekkel az ügyekkel.) Az 1786­ban megindult újabb rendházfelosztások természetesen megnövelték a kurátor munkáját, ezért 1787 februárjában az uralkodó szabályozta az egyházi fel­szerelések kezelését s Bodó János kurátor mellé ellenőr és napidíjas felvételét rendelte el. (Dep. eccl. oec. Norm. 1787 : 211—2,3.) Innen számíthatjuk tehát a letéti hivatal működésének kezdetét. Bodó 1790 decemberéig viselte a kurá­torságot, akkor megvált a hivataltól. A hivatalnak a 90-es évek vége felé már erősen megcsappant a felszereléskészlete s ezzel együtt a tennivalója is. 1802. február 16-án azután a helytartótanács kimondotta a hivatal megszün­tetését. (Dep. eccl. oec. 1802 : 5—1.) A fond túlnyomórészt Bodó, majd a letéti hivatal fogalmazványaiból áll, beérkezett irat csak elvétve akad. Bodó és a letéti hivatal nem iktatta az iratait. Később ugyan sorszámozták az egész anyagot, de a sorszámozást nem előzte meg következetes rendezés. így azután az első 4 csomó után, amelyben az 1785—1790-es évekből való iratok nagyjából időrendben következnek egymás után, ismét 1786, 1790. évi iratok találhatók, s ilyen visszaugrások később is előfordulnak. Kb. minden 100—100 iratot egy fasciculusnak vettek s külön csomóztak. Tehát az anyag a következőképpen tagolódik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom