Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Az 1787 márciusában kiadott hivatali utasítás az országos főorvos feladatait az alábbiakban foglalta össze: 1. Az orvosképzés ellenőrzése és igazgatása. 2. Gondoskodás a menhelyekben levő betegekről. A budai és pesti kórház igazgatása és általában a pesti kórházak felügyelete. 3. Mint a tanulmányi- és kegyes alapítványi bizottság ülnöke vegyen részt e bizottságok ülésein. (A tanulmányi bizottságnak Vezza már protomedikussá történt kinevezése előtt is tagja volt, mint az orvoskar igazgatója.) 4. Ha valahol az országban járványos betegség tör ki, a megyei és városi orvosoknak a helytartótanácson és megyéken keresztül adja meg a szükséges utasítást. 5. Állatvész esetén hasonlóan, az orvoskar szaktanárának támogatásával készítsen utasítást. 6. A helytartótanácsnak adjon szakvéleményt minden olyan orvosi kérdésben, melyben korábban az egészségügyi bizottság tanácsadó orvosa, közvetlen kinevezése előtt pedig a pesti orvoskar tett jelentést. Ezek a feladatok a következők: a) A vármegyék és szabad királyi városok orvosaitól a helytartótanácshoz évről évre felküldött és a törvényhatóságok területén előforduló betegségekről, azok okairól, lefolyásáról és gyógyítási módjairól szóló beszámolóknak az átnézése, b) A gyógyszertárak ellenőrzéséről beküldött évi jelentések felülvizsgálata, c) A gyógykezelés terén előforduló visszaélésekről, a káros gyógyszerekről, élelmiszerekről, italokról, kuruzslásokról szóló felterjesztések elbírálása, d) Az üdvös gyógykezelésekről és gyógyszerekről tett jelentések ellenőrzése, e) Az egészségügyi alkalmazottak minősítési táblázatainak (Conduitlisten) átnézése, f) Általában minden szakkérdésben véleményadás a helytartótanácsnak. Az utasítás több esetben is hivatkozik a közegészségügyi szervezetnek Ausztriában kialakult rendszerére, ami azt mutatja, hogy ahhoz hasonló szervezetet igyekeztek Magyarországon is létrehozni. Az előbb felsorolt jelentéseket a helytartótanácshoz küldték fel a törvényhatóságok. Az egészségügyi osztály aztán döntés előtt elküldötte a protomedicusnak azokat a felterjesztéseket, amelyeknek érdembeli elintézése előtt szükségesnek tartotta meghallgatni az országos főorvos szakvéleményét. Ezenkívül sürgős esetekben a főorvos közvetlenül levelezhetett a törvényhatósági orvosokkal. 1803 óta a protomedicus végezte az orvosi könyvek cenzúrázását is. 1787-től, a hivatal felállításától 1848-ig a következő protomedicusok voltak: Vezza Gábor 1787—1799, Schraud Ferenc 1802—1806, Pfisterer András 1806—1824, Lenhossek Mihály 1825—1840, Stáhly Ignác 1842-^1848. A protomedicusok hivatala az egyetem orvoskarán volt. Vezza kinevezése után egy helytartótanácsi írnokot rendeltek mellé az írásbeli munkák elvégzésére. 1802-ben külön országos szemorvost (oculista regni) neveztek ki, aki az országos főorvosnak volt alárendelve. 1818-ban Pfisterer Andrást helytartótanácsossá léptették elő és ettől kezdve a helytartótanács egészségügyi osztályának a munkáját is az országos főorvos irányította. A Pfisterert követő főorvosok egyúttal helytartótanácsosok is voltak. A helytartótanács egészségügyi osztályának munkáját irányító tanácsosi és az országos protomedicusi funkció egyesítése után is volt az országos főorvosnak különálló ügykezelése. Szakkérdésekben továbbra is önállóan levelezett a törvényhatósági orvosokkal. A helytartótanács speciális esetekben az orvoskarhoz fordult szakvéleményért. Ezeket a kéréseket azonban nem az orvoskarnak, hanem a protomedicusnak küldték, aki mint — kisebb meg-