Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Nagyobb arányú fertőzés esetén egyes községek, városok és vármegyék teljes lezárását is elrendelte a helytartótanács. A lezárt kerületeket csak hivatalos személyek hagyhatták el. Ezeknek a záróövezeteknek a megszervezése, a katonaság bevonásával, a királyi biztos irányítása alatt történt. Neki kellett gondoskodni a lezárt területnek élelemmel — elsősorban városok esetén — és gyógyszerrel történő ellátásáról. Intézkedései során mindig szem előtt kellett tartania a királyi és helytartótanácsi rendeleteket. Ha olyan rendkívüli eset fordult elő, melynek megoldására a központi rendeletek nem adtak iránymutatást, azonnal a helytartótanácshoz kellett hogy forduljon utasításért. A válasz megérkezéséig legjobb belátása szerint intézkedhetett. Munkájáról minden postajárattal jelentést küldött a kancelláriának és a helytartótanácsnak. A fenti állag Balassa királyi biztosi működése során keletkezett iratok egy részét tartalmazza. Az elintézett ügyekről Balassa kezdettől fogva jegyzőkönyvet vezetett. A jegyzőkönyv külső felirata — „Protocollum commissionis in re sanitatis delegatae" — pontatlan. A kötet belső címlapja azonban megadja a jegyzőkönyv helyes címét: „Protocollum comitis Pauli Balassa . .. qua in re Sanitatis occasione luis pestiferae .. . delegati commissarii regii annos 1739—1742 concernens et propria manu scriptum." A jegyzőkönyvbe napról napra bejegyezte az elintézett irat keltét, tárgyát és — az iratfajtákként külön-külön futó — sorszámát. Ezenkívül a jegyzőkönyv margóján feltüntette, hogy királyi parancs, helytartótanácsi rendelet, megyei levél, vagy saját jelentése volt-e az elintézett irat. E megjelölés mandata, decreta, correspondentiae, relationes szavakkal, illetve ezek rövidítésével történt. A jegyzőkönyv első bejegyzése 1739. június 13-án, az utolsó 1743. május 17-én kelt. Az iratokat szintén „Mandata et decreta", „Relationes" és „Correspondentiae" sorozatokra osztotta. Mindegyik sorozatnak külön sorszámozása volt. Az egyes iratsorozatokaí Balassa biztosi kiküldetésének megszűnte után könyvformába kötötték. A királyi parancsokat és helytartótanácsi rendeleteket egy sorozatba helyezték. E rendeletek az „Originalia mandata et decreta in re sanitatis" külső feliratot viselő kötetben vannak. A pontos címet ez esetben is a belső címfelirat adja meg: „Originalia mandata caesareoregia et decreta excelsi consilii regii locumtenentialis corniti Paulo Balassa qua commissario regio in re sanitatis clementer delegato sonantia in annis 1739—1742 expedita." A kötet elején a Balassának adott utasítás és a Vág menti védővonalról készített térképvázlat található. Az első leirat 1739. június 13-án, az utolsó 1743. május 11-én érkezett Balassához. Az iratok sorszámozása 1739—1742 között 1-től 223-ig, 1742—1743-ban pedig 1-től 13-ig terjed. Balassa Pál kancelláriai és helytartótanácsi jelentéseinek a fogalmazványai a „Protocollum reíationum commissionis in re sanitatis expeditarum" külső feliratú kötetben találhatók. A helyes és szabatos címet itt is a belső címlapon találjuk: „Protocollum reíationum sacrae caesareo-regiae majestati Carolo VI. et modo regnanti regináé Mariae Theresiae nec non excelso consilio per comitem Paulum Balassa qua commissarium regium in re senitatis expeditarum in annis 4739, 1740, 1741 et 1742." Balassa első jelentései 1739 júniusából valók, az utolsó pedig 1743. április 9-én kelt. Az iratok sorszámozása 1739—1741-ben 1-től 242-ig, 1742—1743-ban pedig 1-től 23-ig halad.