Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Josephi, Regulatio consilii locumtenentialis et exactoratus. No. 5.), amely részletesen elemzi a számvevőség alapítványi ügyosztályának minden munkáját, a számviteli könyveket csak futólag érinti, minthogy a „contatio" jobb megszervezésére az uralkodó külön megbízást adott Burgmann udvari számtisztnek. Valószínűleg szabályozták is ekkor a számvitel módját, csakhogy az erre vonatkozó irat nem található, mert a számvevőség irattára csak töredékesen maradt fenn. Az 1800. és az 1803. évi utasítás pedig, mint jól ismert kérdést, mellőzi a számviteli könyvek vezetésének részleteit. Az állag áttekintését kissé nehezíti az is, hogy sok kisebb alapról nem vezettek külön könyvet, hanem egyik-másik nagyobb alap könyveiben tartották nyilván bevételeiket és kiadásaikat, vagy pedig két-három, esetleg több kisebb alapról közös könyvet vezettek. (De természetesen ilyen esetben a könyvekben külön-külön rész van az egyes alapok számára.) Nem is mindig ugyanazokat az alapokat fogták össze közös könyvben, hanem sokszor megváltoztatták a csoportosítást. A fentebb közölt jegyzékben a sorozatok címeiben csak azt az alapot vagy alapokat neveztük meg, amelyekre a sorozat valamennyi kötete vonatkozik (pl. A vallásalap könyvei). Ha egyes könyvek ennél több vagy kevesebb alapra vonatkoznak, azt az illető kötetnél (teljes cím közlésével, vagy zárjelbe tett magyarázattal) adtuk meg. Az alapok közül, amelyekről számviteli könyv készült, legjelentősebb a vallásalap (fundus religionarius, fundus religionis, Religionsfond) volt. A vallásalapot II. József létesítette 1782. szeptember 10-i rendeletével, amellyel a feloszlatott kolostorok vagyonát a katolikus vallás céljaira adományozta és egyesítette a III. Károly által 1733-ban felállított lelkészpénztárral. A vallásalap vagyonát azután még kiegészítette II. József az uralkodása későbbi éveiben feloszlatott rendházak vagyonával és bizonyos egyházi eredetű jövedelmekkel is. Az alap jövedelmei részben a birtokokból és az épületek béréből befolyó jövedelmekből, részben tőkék kamataiból tevődtek össze. A jövedelmekből fizették a feloszlatott rendek tagjainak nyugdíját, a kolduló rendeknek a koldulás megszüntetése miatt járó kárpótlást, a katolikus plébánosok, káplánok, kántorok, tanítók kongruáját (ez volt a legnagyobb kiadási tétel), hozzájárultak a katolikus szemináriumok, deficiens-házak (elaggott papok háza), templomok, iskolák fenntartásának, ill. építésének költségeihez, s természetesen fedezték a birtokok és tőkék fenntartásával, kezelésével kapcsolatos kiadásokat, valamint a birtokra háruló közterheket. A vallásalaphoz hasonló céllal létesült a fölös püspöki jövedelmek alapja (fundus superfluorum proventuum episcopalium), amelyet másként a szabályozott püspökségek alapjának neveztek (fundus regulatorum episcopatuum). Ez 1803-ban jött létre, amikor I. Ferenc elrendelte, hogy a római katolikus püspökök bizonyos meghatározott összegen felüli jövedelmeit a szemináriumoknak és a deficiens házaknak a fenntartására kell fordítani. Ezt az alapot 1853-ban egyesítették a vallásalappal. Vallási célú volt a Batthyány-alap is, amelyet id. gr. Batthyány Gusztáv létesített 1869-ben a rohonci, németszentmihályi, borostyánkői és bicskei uradalom kegyúri terheinek fedezésére. Vagyonát és jelentőségét tekintve a vallásalap után következett a tanulmányi alap (fundus studiorum, fundus litterarius, Studienfond) s az ezzel szoros kapcsolatban levő egyetemi alap (fundus universitatis, Universitátsfond) és az egyetemi nyomdai alap (fundus typographiae universitatis, Buch-