Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

helytartótanácsnak. Mindezeknek az összeírásoknak alapján külön-külön minden egyházmegyére nézve létrejött egy rendezési javaslat, mégpedig a következő módon: először a helytartótanácsi számvevőség, majd a helytartótanács egyházi bizottsága foglalkozott egy-egy egyházmegye lelkészségrendezési ügyével. Az általuk készített tabellát, illetve jegyzőkönyvet a helytartótanács felterjesztette a magyar kancelláriába. Ugyancsak a kancelláriába küldte a helytartótanács az előbbiekben említett összeírások zömét (tehát a törvényhatóságoknak és püspököknek az újonnan szervezendő plébániákról és a plébánosoknak plébániájukról készített összeírásait), kisebb részük pedig a bécsi udvari kamarába került. Mindezeket azután átadták a cs. kir. udvari alapítványi és városi számvevőségnek (k. k. Stiftungs- und städtische Hofbuchhalterei), amelyben 1785. szeptember végén külön ügyosztályt (Departament) állítottak fel a magyar és erdélyi ügyek intézésére. Ott rendezték, összeállították az egy-egy egyházmegyére vonatkozó összeírásokat, helytartótanácsi számvevőségi táblázatokat és helytartótanácsi egyházi bizottsági jegyzőkönyveket. Majd az egyházmegyébe tartozó minden vármegyére kidolgoztak egy „Auseinandersetzung"^, vagyis olyan előmunkálatot, amely a rendezés alá kerülő helységek szerint haladva, folyamatos szövegben ismerteti a fennálló helyzetet és a szükséges változtatásokat. Ezenfelül tabellákat készítettek a rendezés alá kerülő, illetve a nem kerülő plébániákról, az egyházmegyében fennálló férfi és női rendházakról, végül pedig ,,Haupt-Ausweis"-t (más néven: ,,Pfarr-Topographie"-t) állítottak össze az egyházmegyéről, amely helységenként haladva felsorolja a plébániák főbb adatait, és elkészítették az egyházmegye térképét. Amint egy-egy egyházmegye összeírásainak és helytartótanácsi előmunkálatainak rendezése és a beletartozó vármegyék Auseinandersetzung-jának, valamint a tabelláknak és a Haupt-Ausweis-nak a kidolgozása befejeződött, az egyházmegye teljes anyagát átküldték Sauer grófnak, a magyar kancellária egyházi előadójának, az udvari egyházi bizottság tagjának. (0. L. M. kanc. Ivt. 1786: 3992.) Az ő véleménye alapján az udvari egyházi bizottság elkészítette javaslatát az egyházmegye lelkészségrendezésére. Ezután az uralkodó meghozta döntését, ezt rávezették a javaslatra, az uralkodó aláírta s elküldte a magyar kancelláriának, az pedig értesítette a döntésről a helytartótanácsot. Ezek után megtörtént a döntés végrehajtása: az új plébániák, illetve kápláni állások megszervezése az illető egyházmegyében. A végrehajtásról a megyéspüspök és az érintett megyék kiküldötteiből alakult bizottság jegyzőkönyvet (Concertations-Protocolí) vett föl, s ezt a püspök felküldte a helytartótanácsnak, a hozzátartozó mellékletekkel együtt. A helytartótanácsban az egyházi bizottság megtárgyalta a beküldött jegyzőkönyveket, majd e tárgyalások jegyzőkönyveit a helytartótanács felterjesztette az uralkodónak. Az egyes egyházmegyék római katolikus lelkészségeinek rendezésére vonatkozó javaslatok — attól függően, hogy a szükséges összeírások és előmunkálatok milyen-ütemben érkeztek be, illetőleg készültek el — az 1786— 89-es években jöttek létre, s ugyanezekben az években történt meg végrehajtásuk is. A görög katolikus lelkészségek rendezési munkáinak egy része azonban átnyúlt a 90-es évekbe: 1796-ban fejeződött be. Az előkészítés és végrehajtás során létrejött iratok egy részét — részben eredetiben, részben másolatban — itt találjuk ebben az állagban.