Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

1776, Szabolcs 1775, Szatmár 1776, Zemplén 1778— 1779, Ugocsa 1778, Szepes 1782) Nagyváradi egyházmegye (Bihar 1778, 1782, Arad 1778, 1782, Csongrád 1778, Temes 1782) 1 csomó Ezekben a kötetekben, ill. csomóban azok a katolikus egyházi, lelkészi és tanítói jövedelemösszeírások vannak egybegyűjtve, amelyeket a helytartótanácsnak 1774. február 17-én 939. iktatószám alatt kiadott rendeletére, majd további sürgetéseire, felszólításaira (1774 : 2356., 1775 : 869., 1776 : 77., 719., 1031., 1777: 77., 98., 5545., 1780 : 2622., 1781 : 6532., 7591., 1782 : 193., 1481) küldtek be a törvényhatóságok, illetve a nagyváradi görög katolikus egyházmegye püspöke, az 1774—1782. években. (Az 1774. évi 939. sz. helytartótanácsi rendeletet 1.

0. L. Helytt. lvt. Acta cassae parochorum, Extraordinaria, No. 9.) Hasonló jellegű összeírások már a korábbi évtizedekben is, egészen az 1730-as évektől kezdve érkeztek be a helytartótanácshoz. (Ezek az „Acta cassae parochorum" állagban találhatók.) Az 1774. évi 939. sz. helytartótanácsi rendelet a törvényhatóságokat arra szólította fel, hogy a megyéspüspök megbízottjával együtt új összeírást készítsenek a lelkészi és tanítói jövedelmekről, a már 1753-ban kiadott és most ismét közölt szempontok szerint. Vagyis fel kell tüntetni minden községnél, hogy mely egyházmegyében és mely vármegyében fekszik, mely helység nevét viseli az anyaegyház, mikor emelték a templomot, ki a kegyura, milyen a templom épülete, kinek a költségén épült vagy restauráltatott, milyen felszerelése, milyen jövedelmei vannak (tőkéből, alapítványokból, harangozásból stb.), milyen a lelkészlak {kő- vagy faház stb.), mennyi jövedelme van a lelkésznek a telkekből (terményekben és pénzben megadva), a stólából, a lakosok természetbeni, ill. pénzbeni szolgáltatásaiból, a tizenhatodból, a földesúr alapítványából. Közölni kell, melyek a fiókegyházak, milyen távolságra (hány óra járásnyira) vannak az anyaegyháztól s meg kell adni mindazokat az adatokat, amelyeket az anyaegyháznál. Hasonlóképpen részletesen le kell írni, milyen az iskolamester háza, mennyi jövedelme van a telkekből, a stólákból és a lakosoktól. A beérkezett összeírások nagy részét a kísérő felterjesztésekkel együtt eredetileg az Acta cassae parochorum, Extraordinaria No. 9. alá helyezték el a helytartótanácsban — amint ezt a kísérő felterjesztéseken olvasható jelzet mutatja — majd átadták a számvevőségnek, összesítő kimutatás készítése végett. (Az összesítést lásd 0. L. Helytt. lvt. Acta cassae parochorum, Tabelláé conscriptionum alatt.) Az összeírások és a kísérő felterjesztések ezután már nem kerültek vissza helyükre, az Acta cassae parochorum, Extraordinaria No. 9. alá, hanem külön kezelték s rendezték őket. Azután a teljes anyagot udvari rendeletre Bécsbe küldte a helytartótanács, az udvari alapítványi számvevőséghez. Innen csak 1791. május 5-én kapta vissza a helytartótanács, többszöri kérésére. (L. 0. L. Helytt. lvt. Departamentum ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris, 1790: 376—13. és 1791: 20—23, 23%, 1791: 20—47.) Ettől kezdve az összeírások a helytartótanács számvevőségén maradtak, s beosztották őket a jelzetes könyvek közé, megváltoztatva a kötetek eredeti sorrendjét. Innen azután a VKM számvevőségéhez kerültek az akták, egyéb egyházi összeírásokkal együtt. (Csupán az egy csomóba összefogott gör. kat. összeírások nem kerültek a VKM számvevőségéhez, hanem, úgy látszik,