Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Helytartótanácsi Ivt. Dep. grem. 1785 : 53.—6.) Az osztályokon kívül kiadóhivatala és irattára is volt a számvevőségnek, s létszáma ekkor már természetesen jóval nagyobb volt, mint korábban. A helytartótanács és a kamara 1785-ben történt egyesítése következtében 1786-ban a két számvevőséget ís egyesítették, s ekkor a meglevő három ügyosztály mellé három újabb ügyosztályt szerveztek: a harmincadügyit, a sóügyit és a gazdaságügyit. A következő évben, 1787-ben pedig az ország kerületekre osztásával kapcsolatban decentralizálták az egyesített számvevőséget oly módon, hogy a 186 főnyi státus egy részét a kerületi székhelyekre osztották be. II. József halála után a közigazgatásnak az 1780. évi állapotba való visszahelyezése során előbb szétválasztották a helytartótanácsot és a kamarát, majd a számvevőségeiket is, csupán a számvevőségi kiadóhivatal és irattár maradt közös még 1792-ig. A különválasztás után a helytartótanácsi számvevőség ismét csupán azokkal a feladatokkal foglalkozott, amelyekkel 1783 előtt s már csak két ügyosztálya volt, az adóügyi és az alapítványügyi. Ez a beosztás maradt érvényben egészen 1838-ig, amikor a két ügyosztályt összeolvasztották. A számvevőség élén 1796-tól igazgató állott; 1825-ben azután megszüntették ezt az állást s ettől kezdve a két számvevő vezette a számvevőséget. A helytartótanácsi számvevőség munkáját, ügykezelésének irányelveit először a számvevő számára 1724-ben kiadott tanácsi utasítás, majd Mária Terézia 1770. évi utasítása (0. L. Helytartótanácsi Ivt. Helytartótanácsi számvevőség adóügyi osztálya, Prodromus Joannis Nep. Venturini, 303. 1) foglalta össze. Ezt követte az alapítványi ügyosztály számára 1783-ban kiadott instrukció. Ennek tartalma csak Mednyánszky János számvevőségi igazgató 1796. évi plánum directorale-jából ismeretes (0. L. Nádori Ivt. Archívum secretum archiducis Josephi, Regulatio consilii r. locumtenentialis et exactoratus), amely több ponton megváltoztatta az 1786. évi utasítást. 1800-ban azután részletes, mindkét ügyosztály és az igazgató feladatait pontosan megszabó utasítást adott ki az uralkodó (0. L. Helytartótanácsi Ivt. Kézikönyvtár No. 13) s ezt néhány kisebb változtatással 1803-ban ismét kiadták. (1. uo. No. 14.) Ez utóbbi tanúsága szerint a számvevőség az előbbiekben említett adói és alapítványi számadásokon felül foglalkozott még a sz. kir. városok árvaszámadásaival, a megyék és városok középületeinek javításával s az útépítésekkel, folyószabályozásokkal kapcsolatos elszámolásokkal, a gyógyszerszámadásokkal, Fiume és Buccari városok gazdasági számadásaival, a gabonaszállítási elszámolásokkal, a tűzoltópénztárral, a közintézményekkel s a tanügy és a lelkészségek rendezésével kapcsolatos számviteli feladatokkal is. A szorosan vett számviteli munkán kívül a számvevőség igen sokféle kimutatást, összesítést készített a helytartótanács számára. Az 1803. évi utasítás szerint a számvevőség adói osztálya a következő kimutatásokat tartozott készíteni; az újoncállításról, a gabona és a kenyér áráról (havonta), a hadiadópénztárak 2 havi kivonatairól (2 havonta), az országos biztosság biztosainak számadásairól, a jótékony, segélyekről (félévente), a várható gabonatermésről, a költségvetésekről, a megyei házipénztárak kiadásairól, a német tartományokból jövő bevándorlókról, a Magyarországon élő török alattvalókról, a városok új polgárairól, az elültetett fákról s a lótenyésztésről (évente). (Az alapítványi ügyosztályon készülő rendszeres kimutatásokat az alapítványi ügyosztály ismertetésében soroljuk