Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

des Vorstandes der Central-Regestratur der bestandenen kgl. ung. Statthalterei", a „Levéltári hivatalos jelentések" c. sorozat mutatója 1849—1876 1 kötet Irattári kezelőkönyvek : „Liber praenotationis actorum ex archivo consilio locumtenentialis... extradatorum", szerelő- és kölcsönkönyv 1818—1876 6 kötet Ez az állag a helytartótanács irattári hivatalának az iratait tartalmazza. Az irattár — 1784-től irattári hivatal — élén a lajstromozó (registrator) állt. A helytartótanácsi segédhivatalok vezetői között ő foglalta el az első helyet. Ő őrizte a helytartótanács pecsétjét, amivel a tanács által kiadott iratokat lepecsételte. A lajstromozó legfontosabb feladatául a tanács részére 1724-ben adott királyi utasítás azt jelölte meg, hogy azokat az iratokat, melyre a tanácsosoknak és titkároknak szükségük van, azonnal bocsássa rendelkezésükre. Ezért tartsa rendben az irattárban elhelyezett iratokat és készítsen róluk személyek és tárgyak szerint kivonatos jegyzékeket. Az irodaigazgató, kisebb ügyekben a fogalmazó titkár engedélyével adjon az iratokról egyszerű, vagy hivatalos másolatot és csak az irodaigazgató rendeletére kölcsönözze őket ki, de legfeljebb egy hónapra és elismervény ellenében. A kölcsönzésre vonatkozó adatokat gondosan jegyezze be a kölcsönkönyvbe, hogy a késlekedőket időben figyelmeztethesse. 1726-ban segédlajstromozót (viceregestrator) neveztek ki a lajstromozó mellé, hogy az egyre növekvő feladatokat elvégezhessék. A helytartótanács ügyforgalmának a növekedése miatt azonban ketten sem tudtak lépést tartani az ügymenettel, s ezért az irodaigazgató rövidebb-hosszabb időre egyegy írnokot rendelt melléjük, akire elsősorban a gépies munkák elvégzését bízták. A lajstromkönyvek az iratoknak a tanácsülésen történt bemutatása után készültek. Ezután osztották szét az iratokat javaslattételre a bizottságok és tanácsosok, illetve azokat, amelyekben már határozatot hozott a tanács, a fogalmazatok elkészítése végett a titkárok között. A rendkívül sürgős ügyekben azonban nem várták meg a lajstromozást, hanem rögtön a titkároknak adták át a fogalmazásra váró iratokat. A lajstromkönyvbe bevezetett iratok aztán csak az év elteltével kerültek vissza a kiadótól véglegesen az irattárba. 1735-ben szigorúan elrendelték, hogy minden iratot, amely tanácsülés elé került, csak lajstromozás után vigyék az elintézéssel megbízottakhoz. Ugyanakkor a lajstromozó munkájának a megkönnyítésére meghagyták a titkároknak, hogy a fogalmazatok hátlapjára egyben a tartalmi kivonatot is jegyezzék fel. Az irattár túlterhelése miatt 1753-ban a lajstromkönyvek készítését a kiadóhivatalra ruházták. Az irattárban csak a királyi leiratok lajstromai készültek. A kiadóhivatalban elkészített lajstromokkal együtt az év végén vette át a lajstromozó az iratokat. A helytartótanács mellett működő számvevőszék iratait kezdettől fogva külön őrizték. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta pedig az úrbéri, 1773