Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

zett a bevallás adatainak az ellenőrzése, a controléria. EnnelC napját az albizottság állapította meg. Az ellenőrzésre maga a bizottság, vagy legalábbis annak vezetője és calculánsa szállt ki a helyszínre. E vizsgálat során az adatok ellenőrzésén kívül a panaszokat is meghallgatták. Az ellenőrzés egészen az egyéni bevallásokig terjedt. Bevonták a szomszéd falu bizalmi embereit is, nehogy az egyes helységek egyöntetűen alacsony jövedelmet tüntessenek fel. Az ellenőrző vizsgálatról részletes jegyzőkönyvet vettek fel, melyet adott esetben a főbizottsághoz is felküldhettek, hogy ezek alapján döntsön a vitás kérdésekben. A felmérési munkálat legutolsó része az egyéni birtoklap elkészítése volt. A munka elvégzése a községi elöljáróságra hárult. Az elkészült lapokat ismét kiadták a tulajdonosoknak esetleges panasztételre, csakhogy ezeket már ritkán vették figyelembe, mivel a panaszokat az ellenőrzés alkalmával kellett megtenni. A helytartótanács földmérési ügyosztályának a hatásköre csak igen kis területre korlátozódott. Az egész munkálat irányítását a kancellária kebelén belül működő központi bizottság tartotta kézben. A helytartótanács részben ennek intézkedéseit továbbította a kerületi főbizottságokhoz. A fontosabb vagy sürgősebb rendelkezéseket azonban a központi bizottság igen gyakran közvetlenül a kerületi főispánokhoz küldte, akik egyúttal a kerületi földmérési főbizottságok vezetői is voltak. Erre utal többek közt a győri kerület főispánjának, mint a kerületi földmérő főbizottság vezetőjének a leveleskönyve, mely a hozzá érkezett utasításokat, tartalmazza. Ezek egyrészt helytartótanácsi rendeletek, másrészt a központi bizottság utasításai Pálffy kancellár aláírásával. Az ügyosztály a központi bizottság egyes hozzáérkező rendeleteinek továbbításán kívül nagyrészt* a mérési munkálatok személyi és dologi kiadásaival kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Intézkedett, hogy a fő- és albizottságok mellett működő mérnökök fizetését kiutalják, utazási kiadásait megtérítsék. A mérnököket nagyrészt Ausztriából, vagy az örökös tartományokból hívták a földmérési munkálatok elvégzésére hosszabb-rövidebb időre az országba. Ezek az alkalmazottak visszautazásuk esetén igen gyakran az örökös tartományok kormányhatóságain keresztül juttatták el kéréseiket elmaradt fizetéseik kiutalásáért. Ilyen esetekben az ügyosztály csak a kerületi kamarai adminisztrációk tájékoztatása után hozott határozatot. A fő- és albizottságok személyi és dologi kiadásairól a kamarai adminisztrációk gondoskodtak. A helytartótanács feladata volt ezek működésének az ellenőrzése. Ezért a kamarai adminisztrációknak havonként fel kellett küldeni a földmérési ügyekre vonatkozó jegyzőkönyveiket. Ezeket az ügyosztályon áttanulmányozták és az esetleges észrevételekről értesítették a kamarai adminisztrációkat. Gyakran fordultak a földmérésnél alkalmazott tisztviselők fizetési előleg vagy napidíj felemelésének a kérésével az ügyosztályhoz. A földmérésnél és összeírásnál használt különféle nyomtatványokat, tabellákat nagyrészt központilag készítették el. Ezeknek, továbbá a méréseknél használt egyéb eszközöknek (láncok, különféle mérőműszerek stb.) az elkészítéséről nagyrészt az ügyosztály gondoskodott. A nyomdáktól beküldött számlákat átadta a számvevőségnek ellenőrzés végett, ennek megtörténte után pedig, intézkedett a pénz kiutalásáról. Elbírálta a nyomdászoknak a végzett munkájukért járó díjak felemelésére vonatkozó kéréseit.