Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Iratok : „Acta ...." 1783—1848 252 csomó „Normalia ..." 1744—1848 7 csomó Irattári segédkönyvek : „Regestrum et index .. .", lajstrom és mutató. 1786—1848 64 kötet „Series numerorum számsor 1786—1793 2 füzet „Index normalium ...", (4170. r. sz.) mutató 1724—1809 1 kötet „Index normalium . ..", (4171. r. sz.) mutató 1724—1828 1 kötet „Index normalium . . .", (4169. r. sz.) mutató 1724—1848 1 kötet Ügyviteli segédkönyvek: „Collectio b. normalium resolutionum regiarum in gremialibus ab anno 1726 usque 1785 in obsequium b. mandati r. Josephini sub 2. Maii 1785 et No. 13327 ad exc. consilium r. locumtenentiale Hungaricum interventi. . .", szabályrendelet-gyűjtemény 1732—1784 1 kötet Irattári kezelőkönyvek : „Liber normalium departamentorum gr'emialis-gratialis, seu ordinarii", illetve „Liber praenotationis departamenti gremialis ordinarii", feljegyzési és kölcsönkönyv . . . 1796—1848 ill. 1876 8 kötet Az 1783 előtt az irodaigazgató által intézett kebelbéli ügyek tárgyalására az ügyosztályi rendszer bevezetésekor külön osztályt, a „departamentum gremiale"-t állították fel. A kebelbéli osztályt 1793-tól — amikor az alapítványi ügyekkel kapcsolatos személyi és dologi kérdések intézése a „departamentum gremiale extra-ordinarium"-ot állították fel — kebelbéli rendes ügyek osztályának (departamentum gremiale ordinarium) nevezték. Az ügyosztály élén továbbra is mindig az irodaigazgató állt. 1783-tól 1797-ig Skerlecz Ferenc, 1797-től 1810-ig Darvas Ferenc, 1810-től 1823-ig Latinovics János, 1824-től 1835-ig Komáromy Péter, 1836-tól 1844-ig Lovász András, 1844-től 1846-ig Sorsich József, 1846-tól 1848-ig Nyéky Mihály volt mint irodaigazgató az osztály vezetője. A kebelbéli ügyosztály hatáskörébe tartozott a helytartótanács szervezeti, személyi és dologi ügyeinek, továbbá a helytartótanács alá tartozó alsóbb hivatalok szervezeti kérdéseinek intézése. A tanácsosok és titkárok kinevezési javaslatát az uralkodóhoz terjesztették. E tisztségekre legalább három személyt javasoltak, de az uralkodó nem volt köteles közülük választani. A jelölésnél a tanács a pályázók származását, tanulmányait, egyéni képességeit és magatartását vette figyelembe. A tanácsosi és titkári tisztségre csak olyan magyar nemesek pályázhattak, akik a jogi és filozófiai tanulmányokat elvégezték és vármegyei szolgálatban közigazgatási gyakorlatot is szereztek. Általában arra is ügyeltek, hogy az ország mindegyik vidékét kép-