Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Kinevezéskor a zálogházi tisztviselők nagy részének megszabott kezességi Összeget kellett letétbe helyeznie a közalapítványi főpénztári hivatalnál, ahonnan értesítették az ügyosztályt a lefizetés megtörténtéről. Nyugdíjazás vagy haláleset után az ügyosztály utasítására a közalapítványi főpénztári hivatal visszafizette a kezességi letéteket. Mind a pesti, mind a pozsonyi zálogházi hivatal pénztárainak forgalmáról havonta beszámoltak a helytartótanácsnak. A havi pénztári jelentéseken kívül évi számadásokat is küldtek be, melyekben a zálogház teljes vagyoni helyzetét mutatták ki. Mindkét fajta jelentést az ügyosztály a számvevőséghez küldte felülvizsgálás és véleményadás végett, melynek alapján az ügyosztály intézkedett, hogy az esetleges hiányokat pótolják. Maguk a kimutatások a számvevőségnél maradtak, az ügyosztály irattárába csak a kísérőiratok kerültek. A zálogházaknál történő építkezési vagy épületjavítási tervek végrehajtását is az ügyosztály engedélyezte, az építészeti főigazgatóság véleményének előzetes meghallgatása után. A zálogházi osztály ügyintézése jelentős mértékben eltért a helytartótanács többi osztályán folyó ügykezeléstől. Itt ugyanis a beérkezett ügyek — egy-két jelentősebb ügy kivételével, melyet azonnal tanácsülésben tárgyaltak — a zálogházi bizottságban kerültek tárgyalás alá. A bizottság üléseiről a helytartótanácsi jegyzőkönyvekhez hasonló rendszerű jegyzőkönyveket vezettek. A tanácsülések elé, ahol a zálogházi ügyeket ugyanaz a tanácsos referálta, mint a bizottságban, már csak a bizottsági jegyzőkönyveket terjesztették. A tanácsülésen történt tárgyalás után a bizottság jegyzőkönyveit az esetleges észrevételekkel felküldtek az uralkodó elé végleges jóváhagyás végett. Az ügyosztály iratairól úgyszólván kivétel nélkül megállapítható, hogy nem képviselnek jelentős történeti forrásértéket. A 19. századi pauperizálódás fokozódására talán a havi pénztári kimutatások adnának jellemző adatokat, ezek azonban — mint már említettük — a számvevőség irattárába kerültek megőrzés végett és azzal együtt elpusztultak. Az osztály anyagának egyes sorozataiban a többi ügyosztályétól eltérő rendszerekkel találkozunk. A tanácsülési jegyzőkönyvekbe 1797—1810-ig, majd 1816—1824-ig a bizottsági jegyzőkönyvek tisztázati példányát is bekötötték, a közbeeső években pedig az iratok között rendszerint külön kútfőben helyezték el. A bizottsági jegyzőkönyvek fogalmazati példányai azonban azokból az évekből is, amikor a tisztázatokat a tanácsülési jegyzőkönyvekbe bekötötték, megtalálhatók az iratok között. A zálogházi ügyeknek a bizottságban történő előzetes tárgyalása miatt „currens" ügyekkel csak egy-két esetben találkozunk a tanácsülési jegyzőkönyvekben. 1797—1807 között egy vagy több év iratanyagát minden tárgyi csoportosítás nélkül egy kútfőbe helyezték. Az egyes kútfők évek szerinti megoszlása a következő: 1. kútfő: 1797—1799 2. kútfő: 1800—1802 3. kútfő: 1803 7. kútfő 4. kútfő: 1804 5. kútfő: 1805 6. kútfő: 1806 1807