Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

7. A pesti nagy alapítványi szegényház fenntartása, építési pénztárának gondja és számadásainak revíziója. A két ügyosztály ügykörének ez az éles szétválasztása azonban nem maradt fenn a későbbi évtizedek folyamán. Csak a kórházak, szegényházak gazdasági ügyeire nézve mondható el, hogy ezek mindvégig teljes következetességgel megmaradtak a világi alapítványi gazdasági osztály kezelésében. Az árvaházak, a Széchenyi—Kollonics-alapítvány, néhány kisebb alapítvány stb. anyagi kérdéseivel a következő évtizedek folyamán gyakran nem a fund. saec. oec. hanem a fund. saec. pol. ügyosztály foglalkozott. Az 1802ben alakult váci süketnéma intézetnek és az 1825-ben létesült pesti vakok intézetének gazdasági ügyei pedig egyáltalán nem is kerültek a fund. saec. oec. ügyosztály hatáskörébe, ezekkel a fund. saec. pol. ügyosztály foglalkozott. Ezeknek az intézeteknek a „politikai" ügyeit is természetesen a fund. saec. pol. ügyosztály intézte, mégpedig eléggé önállóan. A váci süketnéma intézet növendékeinek felvétele ügyében ugyanis a helytartótanács maga döntött és az igazgató kivételével a főbb alkalmazottakat is maga nevezte ki. (Itt jegyzem meg, hogy a helytartótanácsot 1799-ben felhatalmazta az uralkodó, hogy maga döntsön az árvaházba való felvétel ügyében.) A süketnéma intézet vezetőségi üléseinek jegyzőkönyveit is beküldték a helytartótanácshoz, s az rendszerint felterjesztette az uralkodóhoz. A fund. saec. pol. ügyosztály szólította fel a törvényhatóságokat, hogy a süketnéma intézet, a vakok intézete és az őrültekháza felállítására gyűjtsenek segélyeket s a gyűjtések eredményéről, ül: az ez intézmények számára hagyott összegekről a törvényhatóságok neki küldjék be jelentéseiket. Az őrültekháza felállításába a rendek kívánságára egyezett bele az uralkodó, s 1802-ben engedélyezte a feloszlatott társulatok vagyonából összegyűlt alapnak erre a célra fordítását. Az intézmény felállítására azonban nem került sor, bár még a 30-as években is gyűjtöttek rá és tervezték felállítását. így az elmebetegeket továbbra is a bécsi őrültekházában, ill. egyéb, örökös tartómányokbeli és hazai kórházakban helyezték el. Az elmebetegek felvételének és tartási költségeik viselésének kérdésében 1794 után a fund. saec. pol. ügyosztály előterjesztése alapján döntött az uralkodó. A szegénysorsú őrültek ápolási költségeinek viselésére a törvényhatóságokat, vagy valamely alapot, vagy a kincstárt kötelezték. A vagyonnal bíró elmebetegektől, ill. hozzátartozóiktól pedig a helytartótanács az illető örökös tartomány kormányszékének kérésére a törvényhatóságokkal beszedette az ápolási díjakat. Ugyanígy történt ez az egyéb betegeknek valamely örökös tartománybeli kórházban való ápolása esetén is. Előfordult az is, hogy magyar törvényhatóság kérte valamely örökös tartománybeli születésű beteg ápolási díjainak beszedését. Az ápolási költségek behajtásának kérdése — különösen az 1800-as évektől kezdve — meglehetősen sok munkát adott a fund. saec. pol. ügyosztálynak. A fund. saec. pol. ügyosztály ügyköre a későbbiekben még tovább bővült, kiterjedt olyan ügyekre, amelyek az 1794-i kettéosztáskor még nem is szerepelhettek. Intézte az 1800-as években alakult nyugdíjintézetekkel kapcsolatos ügyeket. Az intézetek elnökei az intézet gyűléseinek jegyzőkönyvét beküldték a helytartótanácshoz s az felterjesztette az uralkodónak; majd a visszaküldött jegyzőkönyveket irattárba tette, vagy továbbította az elnök-