Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

közreműködésével ment végbe. A törvényhatóságoknak, püspököknek, káptalanoknak jelentést kellett tenniük a gondjaikra bízott alapítványok tőkéinek kihelyezéséről. Ezekből a jelentésekből azután a számvevőség összesítést készített s a helytartótanács ezt bemutatta az uralkodónak. A tőkék és kamatok fizetése érdekében indított pörökről, a követelések esetleges behajthatatlanságáról a királyi jogügyigazgató számolt be a helytartótanácsnak, az pedig a királynak. Az eladási, bérbeadási szerződéseket a számvevőség bírálta felül, s véleménye alapján javasolta a helytartótanács az uralkodónak jóváhagyásukat. A helytartótanácshoz futottak be a törvényhatóságoktól a II. József által bevezetett rendszeres félévi jelentések a betegek, szegények, árvák számára tett új alapítványokról. A beérkezett jelentésekből a számvevőség összesítést készített s ezt küldte fel a helytartótanács az uralkodónak. II. József a polgári vallásos társulatok (confraternitates civiles) feloszlatását kimondó 1787. évi rendeletének végrehajtását és a feloszlatott egyesületek vagyonának kezelését is a helytartótanács irányította. Ennek intézésére 1788 januárjában külön bizottság alakult a helytartótanácsban, a „Liquidations-Kommission in weltlichen Stiftungsangelegenheiten" (commissio liquidatoria in fundationalibus saecularibus). A bizottság elnöke gr. Zichy Károly, a helytartótanács elnöke volt, tagjai pedig ifj. Klobusiczky József mint referens, azonkívül az egyházi bizottság egy tagja, valamint az udvari számvevőség és a helytartótanácsi számvevőség egy-egy tagja voltak. (Rajtuk kívül egy helytartótanácsi titkár vett részt a bizottság ülésein.) A bizottság üléseiről jegyzőkönyvet vezettek, ugyanolyan formában, mint a helytartótanács tanácsüléseiről. A jegyzőkönyvek hátlapján feljegyezték, hogy a jegyzőkönyv melyik helytartótanácsi ülésjegyzőkönyvvel függ össze. A bizottság által tárgyalt ügyek iratait ugyanúgy kezelték, mint az ügyosztály többi iratát s az ügyosztály iratai közé helyezték el. A bizottság két évig működött (1788-ban és 1789-ben), azután az ügyosztály végezte tovább a feloszlatott egyesületekkel kapcsolatos, fokozatosan kevesbedő teendőket. Az egyesületek felszerelésének jegyzékeit, amelyeket a kamarai adminisztrációk küldtek be, a számvevőség nézte át s tett róluk jelentést a helytartótanácsnak, s azután a helytartótanács •javaslata alapján döntött további sorsukról az uralkodó. A társulatok tőkéinek helyzetéről befutó jelentéseket is a számvevőséggel vizsgáltatta át a helytartótanács, s jegyzéket terjesztett fel az uralkodóhoz a nem biztonságosan kihelyezett tőkékről. Utasította a törvényhatóságokat vagy az alapítványi birtokok kezelőit az egyesületek követeléseinek behajtására és szükség esetén pört indíttatott a királyi jogügyigazgatóval az adósok elíen. A feloszlatott polgári vallásos társulatok vagyonának egy részét II. József az ún. „szegényintézetek" (institutum pauperum) céljaira fordította, amelyeknek alapítását maga szorgalmazta, mintegy a vallásos társulatok pótlására. A szegényintézetek nem voltak azonosak a szegényházakkal. A szegényházakban a beteg, öreg, keresetképtelen szegényeknek nyújtottak ellátást, a szegényintézetek pedig segélyező egyesületek voltak, amelyek a munkaképes, de elegendő keresettel nem rendelkező szegényeknek rendszeres napi segélyeket fizettek. A szegényintézetek ügyeivel is ez az ügyosztály foglalkozott, a törvényhatóságoktól beküldött számadásaikat felülvizsgál22* 339