Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

gatás minden ágát az 1780. évi állapotba helyezik vissza, megbízta a helytartótanácsot, hogy — többek között — az alapítványi ügyek rendezésére nézve is dolgozzon ki javaslatot. E javaslat alapján azután április 20-i rendeletében részletesen szabályozta az alapítványokkal kapcsolatos kérdéseket. A legfőbb felügyelet biztosítása érdekében fenntartotta a törvényhatóságoknak azt a kötelezettségét, hogy az új alapítványokról és kegyes hagyományokról jelentést tegyenek a helytartótanácsnak. Kimondotta, hogy a világi alapítványi tőkéknek a kincstárba való bevitele megszűnik, s a már bevitt tőkék után a kincstár május 1-től kezdve 5%-os kamatot fizet a II. József alatt fizetett 3,5%-os kamat helyett, minthogy a tőkék azonnali visszaadását a kincstár helyzete nem engedi meg. Az adósok ellen a tőkék visszakövetelése ügyében a királyi jogügyigazgató által indított, folyamatban levő perek megszűnnek. A világi alapítványok tőkéi kellő biztosítékok mellett kihelyezhetők kamatra magánszemélyekhez. Az alapítványok kezelését rövidesen visszaadják az alapítványok kurátorainak és adminisztrátorainak, akiket ez az alapítványtevő rendelkezése szerint megillet. (A veszélyben forgó tőkék visszakövetelésére ezután ezeknek kell a pert megindítaniuk, ill. az alapítvány ellen inditott perben az alapítványt képviselniük.) Ezek tartoznak félévi számadásaikat a helytartótanácshoz beküldeni; a kisebb folyó kiadásokra nem kell előzetes engedélyt kérniük, a nagyobb építkezések esetén azonban a tervet és a költségvetést engedélyezés végett be kell terjeszteniük a helytartótanácshoz. Az egyházi férfiak is visszakapják befolyásukat az alapítványokra, annál inkább, mert ők — a világi adminisztrátoroktól eltérően — többnyire díjazás nélkül és így az alapítványok megterhelése nélkül végzik a kezelést. Hatálytalanítja II. Józsefnek a szegényházak feloszlatására vonatkozó intézkedését s a törvényhatóságok belátására bízza, hogy az ilyen épületeket eladják-e. A II. József alatt felállított szegényintézeteket meghagyja. A szegények számára hagyott összegeknek tőkeként való kezelését megszünteti, ezután ezeket ki fogják osztani a szegények közt. Elrendeli a konvertiták számára tett alapítványok kikülönítését a szegényintézetek alapjából. Az alapítványok ügyével azután az 1790-i országgyűlés is foglalkozott; a kiküldött rendszeres bizottságok közül az egyházi bizottságot bízta meg, hogy egyebek mellett ennek a kérdésnek a szabályozására is dolgozzon ki terveket. A bizottságok munkálataiból azonban — mint tudjuk — nem lett törvény. Az alapítványok ügyét továbbra is a II. Lipót fentebb ismertetett rendeletében kifejtett elvek szerint intézete a helytartótanács, lényeges változás ezen a téren az egész rendi korszak folyamán nem következett be. A világi alapítványokkal kapcsolatos összes ügyeket a helytartótanácsban a világi alapítványi osztály intézte 1794 áprilisáig, kivéve a tanulmányi alapítványok ügyeit, ezekkel — mint később látni fogjuk — csak néhány évig foglalkozott. Munkája javarészt az alapítványi helyek betöltésével, ill. ösztöndíjak, segélyek odaítélésével kapcsolatos tennivalókból állt. A pozsonyi árvaházba, a Széchenyi—Kollonics-féle szegényházba való felvételért (ill. ennek megszüntetése után a kegydíjak elnyeréséért), a bécsi őrültekházába való felvételért, valamint a különböző kisebb alapítványok helyeinek, díjainak elnyeréséért az érdekeltek, ill. hozzátartozóik vagy az illető törvényhatóság útján, vagy közvetlenül fordultak a helytartótanácshoz. Megtörtént olykor 22 A helytartótanácsi levéltár 337