Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

elhagyni csak királyi engedéllyel lehet. Ettől kezdve minden egyes áttérési esetről felterjesztés ment a helytartótanácstól — a megyei vizsgálat alapján — a királyhoz; az döntött, s döntéséről a helytartótanács értesítette a megyét. Csak 1818-ban szűnt meg az egyes esetek fölterjesztése s ettől kezdve az áttértekről táblázatos jelentések mentek az uralkodóhoz egészen 1848-ig. (Ugyanis az 1844-i törvény is fenntartotta azt, hogy az áttéréseket a helytartótanácsnak a püspöki hivatalok jelentései alapján az uralkodó tudomására kell hoznia.) 1818-tól kezdve a katolikus hitre tértekről is rendszeresen kimutatásokat küldött az ügyosztály az uralkodónak, a püspökök jelentései alapján. Addig, amíg a katolikus hit elhagyása királyi engedélyhez, ill. 6 heti oktatáshoz volt kötve, az ezek nélkül áttérő személyek ellen a törvényhatóságok pert indítottak s az ítéletet megküldték a helytartótanácsnak. Hasonló volt az eljárás a katolikus hit elhagyására csábító személyekkel szemben. A vegyes házasságból származó gyermekek vallásával kapcsolatban 1792-ben felszólította az uralkodó a helytartótanácsot az erre vonatkozó rendeletek újrapublikálására és megtartására. A következő évben elrendelték, hogy a vegyes házasságból származó, katolikus vallásban nevelendő gyermekekről a plébánosok vezessenek jegyzéket s évente tegyenek jelentést a püspöknek katolikus nevelésükről. E jelentések alapján a püspökök a helytartótanácshoz fordultak a gyermekeiket törvényellenesen protestáns vallásban.nevelő szülők elleni panaszaikkal. A helytartótanács azután az illető törvényhatósággal vizsgálatot tartatott az ügyben s ha a panaszt helytállónak találta, a törvényhatósággal utasíttatta a szülőket a gyermekek katolikus nevelésére. Amennyiben a figyelmeztetés hatástalan maradt, a törvényhatósággal pert indíttatott ellenük, esetleg el is vétette tőlük a gyermekeket. Az ügyosztály az 1783—86. években egymástól elkülönítve kezelte az ágostai evangélikus és a református ügyeket. Külön-külön ülésjegyzőkönyveket vezettek róluk, irataikat külön-külön lajstromozták és külön-külön csomókban állították fel. Az 1787—1793. években az ügyosztály egyesítve volt a görög nem egyesült vallási osztállyal, így ebben az időszakban a görög nem egyesültek vallási ügyeivel kapcsolatos iratok is itt vannak. (Hogy mik voltak a görög nem egyesültek vallási ügyei, erre vonatkozóan lásd a „Departamentum religionare Graeci ritus non unitorum" ismertetését.) 1787-től kezdve elkülönítés nélkül helyezték el az ügyosztály által intézett, különböző vallásokra vonatkozó ügyek iratait, tehát 1787 és 1793 között a lutheránus, kálvinista és görög keleti, azután pedig a lutheránus és kálvinista vallásra vonatkozó iratokat. Az ügyosztály irataiból az egész korszakon át kiválogatták a szabályrendeleteket s ezeket vallások szerinti elkülönítés nélkül állították fel, mint „Normalia" sorozatot. Az „Acta" sorozatnak lajstromai és mutatói vannak, amelyek közül az 1787—1848. éviek itt, az ügyosztálynál vannak elhelyezve, míg az 1783/84, 1785. és 1785/86. éviek a „Regestrum" című központi lajstromkönyv 110, 129, és 131. rakszámú kötetében találhatók. (A lajstromok előtt az 1792. és az 1797—1848. években számsor is van.) A „Normalia" sorozatnak csak mutatói vannak. Az „Acclusa" sorozatban az „Acta" sorozatbeli iratoknak irattári jelzetet nem kapott mellékletei vannak elhelyezve. Az I., III., IV. és V. számú