Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

kérő személyek kérvényeit a helytartótanács a királyi jogügy igazgatóhoz, ill. a közalapítványi ügyigazgatóhoz küldte véleményezésre s az ő véleménye alapján döntött, majd felszólította a köícsönkérőt a szükséges iratok bemutatására s a közalapítványi főpénztárnál elrendelte a kölcsönösszeg kifizetését. A kamatok behajtása és a tőkék visszafizettetése érdekében levelezést folytatott a királyi jogügyigazgatósággal, ill. a közalapítványi ügyigazgatósággal, valamint a közalapítványi főpénztárral.és a helytartótanácsi számvevőséggel; utasításokat adott nekik, átnézte a királyi jogügyigazgatónak, ill. a közalapítványi ügyigazgatónak az adósságok behajtásával kapcsolatos perekről, birtoklefoglalásokról szóló jelentéseit. Az ügyosztály elé került a vallásalap, valamint a szabályozott 'püspökségek fölös jövedelmeiből létrehozott alap mérlege (status activus et passivus), amelyet a számvevőség, ill. a közalapítványi főpénztári hivatal készített s a helytartótanács továbbított az uralkodóhoz. A helytartótanács közvetítette az illetékes szervekhez az uralkodónak olyan rendeleteit, amelyekben a vallásalapból, vagy a szabályozott püspökségek alapjából valamely célra (pl. a bécsi Pazmaneumban, a bécsi Szt. Ágostonról címzett felső papnevelő intézetben tanuló ifjak tartásdíjára) pénz kifizetését rendelte el. A nagyobb egyházi javadalmasok (püspökök, prépostok) által a várerősítési segély (subsidium fortificatorium) címén a kincstárba és egyházi segély címén a lelkészpénztárba, ill. a szabályozott püspökségek alapjába fizetett összegek ügye is munkát adott az ügyosztálynak. A helytartótanács közölte az illetékesekkel (püspök, kamara, helytartótanácsi számvevőség, közalapítványi főfizetőhivatal) az uralkodónak arra vonatkozó döntését, hogy egy-egy javadalmasnak évente mennyit kell fizetnie; a segélyfizetés elengedéséért benyújtott kéréseket véleményével az uralkodó elé vitte döntésre s gondoskodott a hátralékos összegek befizettetéséről. A szabályozott püspökségek alapjából egyházi személyeknek fizetett nyugdíjak ügye szintén az ügyosztály elé tartozott. A püspökök kéréseit, amelyekben papok számára nyugdíjat kértek, a helytartótanács véleményeztette a számvevőséggel és az uralkodó elé terjesztette döntés végett. A nyugdíj engedélyezését azután közölte a püspökkel és a közalapítványi főpénztárral. A püspököknek egy-egy nyugdíjas pap haláláról szóló értesítései alapján intézkedett'a számvevőségnél és a közalapítványi főfizetőhivatalnál a nyugdíjfizetés megszüntetéséről. (A vallásalapból fizetett papi nyugdíjak ügyét — tehát a nyugdíjügyek zömét — azonban nem ez az ügyosztály, hanem a dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris intézte.) Előfordulnak az ügyosztály anyagában egyházi személyek végrendeleti és hagyatéki ügyei is, de nem nagy számmal. Az ilyen ügyekkel ugyanis elsősorban a dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris foglalkozott. Az ügyosztály közreműködésével előlegeztek pénzt a helytartótanácsi ajtónállónak a helytartótanácsi számvevőség alapítványi ügyosztálya és a közalapítványi hivalalok irodai s egyéb kisebb költségeire. Az ilyen költségekről, valamint a közalapítványi hivatalok számára kézművesek által végzett munkákról (pl. asztalosmunkákról) azután számadás érkezett be s ezt a számvevőség megvizsgálta. Az ügyosztály anyagában levő ülésjegyzőkönyvek 1783. november 24től 1785 végéig tanácsülési, 1789. január 1-től 1790. május 11-ig egyházi