Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

szüntetett. A kötelező istentiszteletek számát csökkentette, eltörölte a Máriakongregációkat. Katolikus gimnáziumokban protestáns tanárokat is alkalmazott. A protestánsoknak nyújtott kedvezései azonban nem csökkentették a protestánsoknak az állami felügyelettel szemben a ,,Ratio" megjelenése óta tanúsított ellenállását s a ,,Ratio"-t csak elvben tudta rájuk erőszakolni. Nyelvi rendelkezései a német nyelv ismeretét kötelező előfeltétellé tették a tanárok és a középiskolába felvételt kérő tanulók számára. Utolsó intézkedésében II. József tanügyi rendeleteit is visszavonta. Utóda, II. Lipót felszólítására a magyar hatóságok összeírták mindazokat a József-féle rendeleteket, amelyeket törvényellenesnek és megszüntetendőknek ítéltek. Ezek között volt az 1788-ban bevezetett iskolavizitátori intézmény is, s ezt II. Lipót azonnal meg is szüntette. Hat konviktus visszaállítását is tervbe vették, de csak háromnak a helyreállítására került sor (Kassán, Nagyváradon és Zágrábban), s így a konviktusok jövedelmeiből létesített ösztöndíjak nagyrészt megmaradtak. Törvényellenesnek minősítette a helytartótanács és a kancellária azt is, hogy a magyar egyházi és tanulmányi ügyeket udvari bizottságok irányítják, holott ezeket az 1723:102. tc. a helytartótanács hatáskörébe utalta, az 1741 : 11 tc. pedig egyenesen kimondotta, hogy a magyar ügyeket az uralkodó magyarokkal fogja intéztetni. Ezért javasolták, hogy a helytartótanács egyházi bizottsága és tanulmányi bizottsága továbbra is működjék, de jegyzőkönyveiket a helytartótanács teljes ülése tárgyalja meg. A tanulmányi bizottságnak, amelynek most csak az elnöke helytartótanácsos, két tagja is a helytartótanácsi tanácsosok sorából kerüljön ki, a helytartótanács felterjesztéseit pedig csak a magyar kancellária véleményezze. II. Lipót e javaslatokat elfogadta s ezzel a magyar tanügyi igazgatás 1790-ben ismét visszanyerte önállóságát. Az 1790—91-i országgyűlésen a rendek azt kívánták, hogy a tanügyek megtárgyalására is országos bizottság küldessék ki s kívánságukhoz az uralkodó hozzá is járult. A bizottság (deputatio regnicolaris litteraria) kiküldését a 15. tc. mondta ki, feladatait és személyi összetételét a 67. tc. szabályozta. Elnöke Ürményi József lett, tagjai közé pedig a helytartótanács tanulmányi bizottságának tagjai is bekerültek. 1791. augusztus 12-től 1793. február 12-ig működött s hatalmas és értékes munkát végzett. Időközben azonban véget ért az országgyűlés s a bizottság munkálata nem kerülhetett megvitatásra, nem válhatott törvénnyé. A következő évtizedben a francia forradalom és a napóleoni háborúk kötötték le a kormányzat figyelmét, így a tanügy újjászervezésére csak 1806-ban került sor az akkor kiadott második ,,Ratio educationis" útján. Az új „Ratio" érvényét a király a protestánsokra is ki akarta terjeszteni, de ők a jogaikat biztosító 1790/91 : 26. tc.-re támaszkodva sikeresen ellenállottak. így most sem valósult meg a köznevelés egységes rendezése, a ,,Ratio" csak a királyi (katolikus) iskolákat kötelezte, amelyek közül sokat az 1802-ben visszaállított tanítórendekre: bencésekre, ciszterciekre, premontreiekre bíztak. Az új rendezés abban tért el a Mária Terézia-féle „Ratio"-tól, hogy elhagyta a felvilágosodásra jellemző természettudományi és praktikus tárgyakat s helyükbe a középiskolai oktatás súlypontját a latin nyelvre helyezte. így az oktatást a korábbi reális iránnyal szakítva egyoldalúan humanisztikus irányba terelte. A második ,,Ratio" az egész rendi korszakon át