Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
Nem sokkal később, 1784 márciusában, új helytartótanácsi tanulmányi bizottság felállítását rendelte el II. József. Ennek a bizottságnak a felállítása az egyetem igazgatásában végrehajtott átszervezéssel volt kapcsolatban. II. József ugyanis megszüntette az egyetemen a fakultás-direktori állásokat s úgy rendelkezett, hogy az utolsó fakultásdirektorok, valamint a budai főgimnázium igazgatója és a megszüntetett budai tankerület tanfelügyelője legyenek tagjaivá egy tanulmányi bizottságnak, amelynek elnöke egy helytartótanácsi tanácsos lesz. Ez a bizottság 1785. január 8-án kezdte meg üléseit. Néhány hónap múlva az uralkodó elrendelte a bizottság megszüntetését (augusztus 3.), kimondván, hogy a taulmányi ügyeket a helytartótanács intézze úgy, mint az örökös tartományok kormányszékei. Augusztus 24-én azonban Van Swieten közbelépésére úgy rendelkezett, hogy egy-két évig még maradjon meg a tanulmányi bizottság, amíg az új tanulmányi rendszer kiépül és megszilárdul. A valóságban azután a bizottság a megszabott időn túl is zavartalanul fennállt és működött. Első elnöke Skerlecz Miklós volt, második Klobusiczky József, aki 1774-ben a tanulmányi bizottság tagja, 1775-ben pedig a feloszlatott jezsuitar end vagyonának adminisztrátora volt. 1786-ban már Haller József gróf volt a bizottság elnöke. Ez a bizottság vezette II. József uralkodásának második felében a magyar tanügyeket. Az egyetem és a tankerületek jelentéseit, javaslatait a referens előadása alapján a heti üléseken tárgyalta meg a bizottság. Az ülésjegyzőkönyveket az elnöklő helytartótanácsi tanácsos terjesztette elő a helytartótanács teljes ülésén. Ott rendszerint változtatás nélkül elfogadták s felküldtek Bécsbe a magyar kancelláriára, amely továbbította az udvari tanulmányi bizottságnak. 1786 elejétől kezdve a magyar kancellária magánál tartotta a felküldött jegyzőkönyveket, hogy egy-egy ügy iratai együtt maradjanak. Ugyanakkor elrendelték, hogy olyan ügyekben, amelyekhez az uralkodó jóváhagyása szükséges, külön előterjesztést készítsen a bizottság. 1787-ben, amikor a helytartótanács munkarendjét II. József újra szabályozta, a tanulmányi bizottság működési rendjét is átalakította. Hogy a helytartótanács teljes ülésén való tárgyalás ne húzza el az ügyek intézését, elrendelte, hogy a jegyzőkönyveket azután he terjesszék a tanácsülés elé, hanem csak az elnök nézze át s az küldje tovább — esetleges saját véleményével megtoldva — a kancelláriához. (Az elnöknek jogában állt a fontosabb kérdéseket a tanulmányi bizottság tagjainak és egyes helytartótanácsi tanácsosoknak bevonásával megtárgyalnia.) Olyan kérdésekben, amelyek helytartótanácsi döntést nem igényeltek, a bizottság nem a tanácson keresztül, hanem közvetlenül levelezett a tanügyi hatóságokkal. II. József a ,,Ratio"-t formálisan nem helyezte hatályon kívül, de rendeleteivel számos ponton megváltoztatta, ahol nem illett bele az ő elképzeléseibe. Az ország 9 tankerülete helyett 5 tankerületet szervezett, a főigazgatói és iskolafelügyelői állások egy részét protestánsokkal töltötte be. Az iskolai adminisztrációt meghatározott formákba szorította, a főigazgatóktól és iskolaigazgatóktól szigorúan bekövetelte a jelentéseket és minősítő táblázatokat; külön iskolavizitátori állásokat rendszeresített. A konviktusokat (nemesi nevelőintézeteket) eltörölte s jövedelmeikből ösztöndíjakat létesített. A tanulmányi célú alapítványokat beolvasztotta a kincstárba. A szerzetesrendeket, amelyek a tanításban annak idején a jezsuiták örökébe léptek, a piaristák kivételével eltörölte. Tandíjat vezetett be a gimnáziumokban. Több gimnáziumot meg-