Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

„Elenchi actorum fundi studiorum ab anno 1775. usque annum inclusive 1781. inter­ventorum et excelsae camerae Hungarico­aulicae die 8-a Maii 1784. resignatorum v sub A. B. C. D. E. F. et G.", az 1784. má­jus 8-án a helytartótanács által a magyar kamarának átadott iratok átvételi jegy­zéke . . 1775—1781 ,,Elenchus actorum fundi studiorum ab anno 1776. usque 1782. ab excelso consilio recep­torum denique . . . itidem eidem resigna­natorum" (és ennek másodpéldánya, amely a „Protocolla departamenti littera­rio-politici" téves címfeliratot viseli), az 1784. augusztus 16-án a helytartótanács által a magyar kamarának átadott iratok átvételi jegyzékei; 7—7 jegyzék, egy—egy kötetbe kötve. (Ezeket az iratokat a helytartótanács és a kamara szétválasztá­sakor visszaadták a helytartótanácsnak.) 1776—1782 „Elenchus actorum anno 1848/49 ex depar­tamento litterario-politico ad rationem locumtenentiatus Croatici abhinc extra­datorum", a Horvátországnak átadott ira­tok jegyzéke 1830—1849 Ebben az állagban a helytartótanácsnak a tanügy intézésével kapcso­latos iratait találjuk, mégpedig nern csupán az ügyosztályi rendszer bevezeté­sétől kezdve, hanem az 1773—1783 között létrejött iratokat is. Az 1773—1783 közötti iratanyag zöme a helytartótanács tanulmányi bizottságának (commis­sio studiorum, commissio litteraria) működése során keletkezett. A tanulmányi bizottság megalakítása szoros összefüggésben van Mária Teréziának a tanügy államivá tételére irányuló törekvéseivel, amelyek szá­mára a jezsuita rend 1773 júniusában bekövetkezett feloszlatása rendkívül kedvező helyzetet teremtett. Az uralkodó legfőbb felügyeleti jogát tanulmányi és alapítványi ügyekre az 1715 : 74. és az 1723 : 70. tc. biztosította: az utóbbi szerint a király a felügyeletet a helytartótanács útján gyakorolja. 1724 végén III. Károly a helytartótanácsban felállította a kegyes alapítványügyi bizott­ságot (commissio piarum fundationum) s ettől kezdve ennek és a helytartó­tanácsnak a közreműködésével figyelemmel kísérte az alapítványok ügyeit, ellenőriztette a papnevelők, konviktusok (nemesi nevelőintézetek) és egyéb alapítványok (pl. kórházak) számadásait, tőkéik kihelyezését, az alapítványi helyek betöltését, az ösztöndíjasok számát, előmenetelét. (L. az „Actafunda­tionalia" ismertetését.) Mária Terézia ezen túlmenően az egész tanulmányügy megreformálására törekedett minden országban. Magyarországon 1761-ben Barkóczy esztergomi érseket a katolikus tanulmányügyek protektorává nevezte ki s ő meg is kezdte a reform előkészítését, 1765-ben bekövetkezett halála azonban megakadályozta a munka befejezését. Ekkor a magyar kancel­1 kötet 2 kötet 1 kötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom