Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

E rendszeres jelentések felülvizsgálatán kívül az ügyosztálynak még számos egészségügyi kérdéssel kellett foglalkoznia. A gyógyszertárak nyitá­sára vonatkozó kérelmeket szintén az egészségügyi osztály vizsgálta felül és javaslatot tett az uralkodónak az engedély megadására. A kuruzslók és általá­ban a gyógymódjaikat engedélyeztetni kívánó laikusok tevékenységét is az ügy­osztály ellenőrizte. A temetők, kripták elhelyezését ugyancsak itt vizsgálták meg és szabályozták. A holttestek szállítására szintén az egészségügyi osztály adott engedélyt. A kéjnők rendszabályozása és általában a vérbaj elleni véde­kezés feladatát is az ügyosztály látta el. Orvosi műszereknek és gyógyszerek­nek külföldről történő behozataláért a magyar kamarához beadott kérvényekre az ügyosztály adott szakvéleményt. Ha új gyógymód felfedezéséről érkezett j.elentés, arról tájékoztatta a megyei orvosokat. 1803-tól kezdve az orvosi szak­könyvek cenzúrázása is az ügyosztály, illetve az országos főorvos feladata volt. S végül foglalkozott a szakképzett orvosok, sebészek, bábák elhelyezésével. Járványos betegség esetén pedig a védőintézkedések egész sora hárult az egészségügyi osztályra. Emellett utasításokat adtak a gyógyítási eljárásokra vonatkozóan, melyeket a befutott jelentések tapasztalatai alapján dol­goztak ki. Mindezeknek a feladatoknak az elvégzése szinte teljes orvosi szakértel­met kívánt. Az országos főorvosi tisztség létrehozása ugyan szakszerűbbé tette az egészségügyi osztály működését, de a munka meggyorsítását alig segítette elő. Az országos főorvosi hivatal felállítása előtt az ügyosztály az orvoskar­tól kért szakvéleményeket. A rengeteg munkával terhelt protomedicus szak­véleményei csak hetek múlva érkeztek meg a helytartótanácshoz. Ezért 1818-ban Pfisterer András országos főorvost helytartótanácsossá nevezték ki és megbízták az egészségügyi osztály vezetésével. Az őt követő országos proto­medicusok egyúttal helytartótanácsosok is voltak és vezették az ügyosztályt. Természetesen ezután is előfordult, hogy bonyolultabb kérdésben az országos főorvoson keresztül az orvoskartól kért szakvéleményt a helytartótanács. Ezek azonban már ritka esetek voltak és a helytartótanács egészségügyi mun­kájának zömét nem lassították. Az iratok tárgya mindazokat az ügyeket felöleli, melyek az ügyosztály hatáskörébe tartoztak. Minden évből nagy számmal vannak a törvényható­sági jelentések az előforduló különféle betegségekről, az orvosok és sebészek működéséről, a kórházak, gyógyfürdők állapotáról, melyek az ország köz­egészségügyi viszonyaira nyújtanak értékes forrásokat. A gyógyszertárak fel­állításáról és vizsgálatáról, orvosi felszerelésekről szóló jelentések, valamint a különféle gyógymódok leírásai nemcsak a közegészségügyi viszonyokra, hanem az orvostudomány fejlődésére vonatkozóan is értékes és gazdag forrás­anyagot tartalmaznak. Forrásérték szempontjából külön ki kell emelni az 1831. évi kolerajárvány iratait. Az ügyosztály hatáskörébe ugyan csupán a járvány elfojtásával kapcsolatos feladatok tartoztak, mégis szép számmal találhatók köztük az 1831. évi parasztfelkelésre vonatkozó iratok. A marha­vészre vonatkozó iratokat tartalmazó kútfőket az egész osztály anyagából kiselejtezték. A „Protocolla evidentiae circa relationes iurisdictionum in obiectis sani­tatis" 1826-tól 1830-ig az egyes törvényhatóságoknak a közegészségügyi álla­potokról szóló jelentéseit tartalmazza. A jelentéseket külön e célra készített,

Next

/
Oldalképek
Tartalom