Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Irattári segédkönyvek : „Regestrum et index...", lajstrom és mutató 1785/86—1848 64 kötet „Index normalium . .", mutató 1784—1846 1 kötet Irattári kezelőkönyvek: „Liber praenotationis. . .", szerelő- és kölcsönkönyv . 1801—1867 5 kötet A közgazdasági ügyosztály a korábban a gazdasági bizottság által tárgyalt ügyek (1. az „Acta oeconomica" ismertetését) közül főként a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét vette át. A mezőgazdaság fejlesztését már a helytartótanács megszervezésekor hozott törvények és a számára kiadott utasítás a helytartótanács kötelességei közé sorolta s ezekhez hasonlóan az 1801 -i utasítás is megemlítette a helytartótanács feladatai között. Ennek megfelelően a helytartótanács közgazdasági osztálya foglalkozott a selyemtenyésztésnek és ezzel együtt az eperfaültetésnek, a ló-, juh-, szarvasmarhatenyésztésnek és a takarmánytermelésnek, a méhészetnek, a dohány, kender, len és festőnövények termelésének előmozdításával, valamint az erdővédelem és a fásítás kérdéseivel. Munkája jórészt arra irányult, hogy az állattenyésztés és növénytermelés színvonalát emelje, korszerűbbé tegye. A fejlődés másik összetevőjének: az értékesítési lehetőségeknek, a termékek versenyképességének a biztosítása azonban már kívül esett a hatáskörén, ez az udvar gazdaságpolitikájától függött. Az pedig egyoldalúan előtérbe helyezte az osztrák tartományok érdekeit, s a vámok és a monopóliumok útján gátat vetett a magyar mezőgazdasági termékek megfelelő értékesítésének az európai piacon, s ezzel akadályozta a magyar mezőgazdaság egészséges, egyenletes fejlődését. Az ügyosztály átnézte a törvényhatóságoknak a selyemhernyótenyésztésről és az eperfaültetésről a helytartótanácshoz beküldött évi jelentéseit, a selyemtenyésztést és az eperfanevelést ismertető könyveket küldött szét nekik; foglalkozott a selyemtenyésztés irányításával és előmozdításával megbízott alkalmazottak (megyei selyemtenyésztési felügyelők, gyakornokok stb.) személyi ügyeivel (fizetés, felvétel, panaszok, kérések); intézte a selyemkezelés terén adódó találmányok (pl. újfajta gombolyítógép) ügyét. (A találmányok ügyét azonban általában a dep. commerciale intézte.) II. József korában, amig a helytartótanács egyesítve volt a kamarával, ez az ügyosztály intézte a selyemgubóbeváltásnak, a legombolyított selyem eladásának ügyét, valamint a selyemgyárakkal kapcsolatos kérdéseket is, mint pl. a kincstár tulajdonában levő fonó- és szövőgyárak javítása, áthelyezése, selyemgyáralapítás engedélyezése, magánkézben levő gyáraknak kölcsönök és nyersanyaghitelek adása, tanoncfelvétel és árvagyermekek dolgoztatásának engedélyezése. (Ezeket az ügyeket — valamint a selyemtenyésztési alkalmazottak ügyeinek jelentős részét — az egyesítés előtt és az egyesítés megszűntével a magyar kamara intézte. A rájuk vonatkozó iratok a kamarai levéltárban találhatók; mégpedig az 1785-ig terjedő iratok az 1773—1785. évi „Oeconomica" állagban, az 1791 és 1792 közöttiek az 1790—1847. évi „Oeconomica" állagban s a későbbiek az 1792—1848. évi „Serici cultura" állagban.) A közgazdasági ügyosztály 1785—1790 közötti, selyemeladásra és selyemgyárakra vonatkozó iratainak egy része jelenleg — kiemelve az ügyosztály iratai közül—