Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

szolgálatban meghalt katonák halotti leveleit a magyarországi főhadparancsnokság, ill. más, örökös tartományokbeli katonai parancsnokságok megküldték neki s ezeket továbbította az illető törvényhatóságoknak. Amennyiben egyes katonák hollétének, életbenlétének, vagy halálának kinyomozására völt szükség, ez is közreműködésével bonyolódott le. A megyék kéréseit, amelyekben nyugalmazott, szabadságolt vagy elbocsátott katonák számára házassági engedélyt kértek, továbbította a főhadparancsnokságnak s válaszát közölte a megyékkel. Katonai személyek házassági és születési anyakönyvi kivonatait, válóperes iratait, a katonatisztek házassági biztosítékairól (cautio) s ezek betáblázásáról kiállított okleveleket közvetítette az érdekelt katonai és polgári hatóságok között. Ugyancsak rajta keresztül intéződtek el a törvényhatóságok és a főhadparancsnokság között az elhunyt katonák, illetve katonaözvegyek hagyatékával kapcsolatban szükséges tennivalók, a hagyaték számbavétele, az örökösök felkutatása, hitelezők kielégítése stb., valamint a katonákra szállott örökségek kiadása részükre és a hadikincstár követeléseinek kielégítése a katonák vagyonából. Végül természetesen foglalkozott az országos biztosság személyi és anyagi ügyeivel is. Hozzá futottak be a pályázatok a megüresedett biztosi, helyettes biztosi állásokra, s javaslata alapján nevezte ki az uralkodó az állásokra a személyeket. A kinevezésekről értesítette a törvényhatóságokat. Az áthelyezés, szabadság, nyugdíj iránt beadott kérések hasonló módon intéződtek el. A fizetés, napidíjak, írószer- és postaköltségek utalványozását is intézte. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy az ügyosztály iratanyaga bő forrás a közös hadsereggel kapcsolatban a magyar nép vállára nehezedő terhekre vonatkozóan. Az ügyosztály iratanyaga azonban nem maradt fenn teljes egészében. A helytartótanács levéltárában ugyanis a belügyminisztérium 1887-ben 26.387/11. szám alatt kiadott engedélye alapján selejtezést hajtottak végre. E selejtezés során az ügyosztály iratanyagából kiselejtezték a katonaszökevényekre, szökevénypártolókra, fogbérre, a szabadságolásra, végelbocsátásra, újoncállításra, a bűntettekkel terhelt katonaszökevényeknek a polgári vagy katonai karhoz és viszont történő átadására, szökés esetén kívül vétkező katonák elítélésére, az országban tanyázó katonaságnak fegyvergyakorlás végetti összevonására, a katonai kar részére szolgáltatott előfogatokra, az átkelési állomások megállapítására vagy megváltoztatására és a helytelenül vett előfogati bér visszafizetésére, a katonák által szándékosan tönkretett ruhának, fegyvernek, lovaknak stb. vagyonukból való megtérítésére vonatkozó kútfők túlnyomó részét, csak néhány tételt hagytak meg belőlük. Ezeket az iratokat — amelyek a helytartótanócs többi ügyosztályából kiselejtezett iratokkal együtt kb. 41 mázsát nyomtak — 1890-ben eladták és bezúzták. E kútfők irataira tehát csak a lajstromkönyvek bejegyzései adnak most felvilágosítást. Az ügyosztály lajstromkönyveiben a kiselejtezett kútfőket piros tintával áthúzták, bejegyezték a selejtezés megtörténtét és a selejtezést engedélyező belügyminiszteri rendelet, illetve országos levéltári akta számát. A meghagyott tételeket is külön megjelölték. (Pl. „Ez a tétel marad" megjegyzéssel.) 1890-ben ismét engedélyt kapott az Országos Levéltár, hogy az országos biztossági, a közigazgatási és az egészségügyi osztály anyagában selej-