Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

az elkobzott könyvekért való kártérítés iránt beadott kéréseit és esetleges egyéb panaszait. Az olyan kéziratokat, amelyeknek engedélyezése ügyében az éppen érvényben levő rendelkezések szerint a hazai cenzúra nem dönthetett, a revizori hivatal véleményével együtt felterjesztette Bécsbe. (Előfordult az is, hogy maguk a szerzők az uralkodóhoz küldték kéziratukat, ő pedig leküldette a helytartótanácshoz véleményezésre s az ügyosztály áttette elbírálás végett a revizori hivatalhoz.) Foglalkozott a nyomda és kőnyomda alapításának, könyvkereskedés, antikvárium, zeneműkereskedés nyitásának, kölcsönkönyvtár felállításának, olvasótársaság alakításának, alapszabályai jóváhagyásának, valamint lap alapításának engedélyezéséért benyújtott kérésekkel, ezekre vonatkozóan kikérte az illető törvényhatóságok s esetleg a kerületi főigazgatók, vagy a könyvbíráló szék véleményét. A kéréseket azután döntésre felterjesztette az'uralkodóhoz, majd a döntés megérkezése után értesítette az eredményről az érdekelteket, kiállította az engedélyeket. (Lapalapítás engedélyezéséért beadott kérésekkel foglalkozott azonban a departamentum greminale ordinarium is.) Az elhunyt katonatisztek hagyatékában talált könyvekről készült jegyzékeket, amelyeket a főhadparancsnokság küldött meg a helytartótanácsnak, átnézette a revizori hivatallal, illetve a könyvbíráló székkel. A tilos könyveket azután elkobozták s a helytartótanács titkos levéltárában helyezték el. (Megjegyzendő, hogy a helytartótanács titkos levéltárában az ott elhelyezett elkobzott könyvek nem maradtak fenn.) 1842-től kezdve az előadásra kerülő, illetve előadott színdarabok jegyzékei is bekerültek az ügyosztályhoz. Ezeket a városok vagy a kerületi főigazgatók küldték be a könyvbíráló széknek, esetleg közvetlenül a helytartótanácsnak. Mindkét esetben a könybíráló szék nézte át a jegyzékeket s véleménye alapján a helytartótanács a jegyzékeket észrevételeivel visszaküldte a beküldőnek. Végül foglalkozott az ügyosztály a cenzúraszervezet személyzeti ügyeivel: cenzori és revizori állások szervezésének, betöltésének, cenzorok és revizorok elmozdításának, fizetésének, irodai költségei, megtérítésének ügyével, s ilyen kérdésekben levelezett a kamarával, a kerületi főigazgatókkal, fölterjesztéseket küldött az uralkodóhoz. Átnézte az ügyosztály a könyvbíráló szék hozzá beküldött ülésjegyzőkönyveit is s megjegyzései kíséretében visszaküldte őket. Az ügyosztály iratanyagában figyelemmel kísérhetjük, hogy az 1783—• 1848 közötti időszakban milyen könyvek voltak Magyarországon könyvárusi forgalomban, milyen könyveket hoztak be külföldről, milyen könyveket nyomtak bent az országban, melyek voltak a cenzúra alá került jelentősebb kéziratok, milyen színdarabokat adtak elő. Nyomon követhető az anyagban a hazai újságírás, színészet, nyomdaipar, könyvkereskedés fejlődése, valamint a bécsi kormányzatnak azok a törekvései, hogy a felvilágosodás, a francia forradalom hatását távol tartsa az országtól, a reformeszmék terjesztésének útját állja. Az ügyosztály iratanyagának túlnyomó részéhez segédkönyvek állnak rendelkezésre. Az „Acta" sorozatnak lajstromai és mutatói vannak, mégpedig