Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

cadhivatalnak, amely azután visszaküldi külföldre. Ha a tiltottak között olyan van, amelyet véleményük szerint „magasabb tudomásra" kell hozni, ezeket előbb beküldik a könyvbíráló széknek. A katalógusokban nem szereplő könyvek egy-egy példányát beküldik a könyvbíráló széknek, a többit zár alatt maguknál tartják és megvárják a könyvbíráló szék döntését. Táblázatos kimutatást kell vezetniük az általuk revidiált könyvekről és ennek egy példányát minden negyedév végén be kell küldeniük a könyvbíráló székhez. Emellett felügyelnek a könyvkereskedőkre, antikváriusokra, a kölcsönkönyvtárakra és a nyomdákra: átnézik a könyvkereskedők és kölcsönkönyvtárak könyveinek jegyzékét, s ha tilos könyvet találnak bennük, elrendelik azok elkobzását; a nyomdáktól átveszik a négy-négy kötelespéldányt s ezeket az újonnan nyomott könyvek jegyzékével együtt beküldik felettesüknek, vagyis a vidéki revizorok az illetékes főigazgatónak, a pesti és budai revizorok pedig a könyvbíráló széknek. Átnézik az árverésre kerülő könyvek jegyzékeit s a tiltottakat törlik róluk. Ha bármiben kétségük van, közvetlenül a könyvbíráló székhez fordulhatnak. Általában azonban a revizoroknak — kivéve a pesti és budai revizorokat — a kerületi főigazgatók a közvetlen feletteseik, tőlük- kapják a rendelkezéseket s ők közvetítik jelentéseiket. A revizorok betegsége, illetve halála esetén a főigazgatók tesznek javaslatot a helytartótanácsnak a helyettesre, illetve utódra vonatkozóan, s ezt azután ők látják el a szükséges utasításokkal. A központi könyvbíráló szék mind a cenzúra, mind a revízió ügyével foglalkozik. Egyes — főként a cenzorok és revizorok irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos — feladatait már láttuk is az előbbiekben. Tennivalóit a következőkben foglalhatjuk össze. Revideálja a helytartótanács által hozzá küldött kéziratokat. Azokat a kéziratokat, amelyeknek valamelyik vidéki cenzor nem engedélyezte a nyomását és amelyeket a szerzők ezzel az ítélettel meg nem elégedve hozzá visznek, felülvizsgálja. Ha engedélyezhetőnek tartja, ezt röviden indokolja, ha ő is elutasítja, bővebben kifejti az okokat, hogy a szerző tudomására jusson. Ha valamelyik vidéki cenzornak kétsége van egy kézirat engedélyezhetősége felől s ezért hozzá fordul, kötelessége lehetőleg rövid időn belül dönteni. Azokat a kéziratokat, amelyeket a vidéki cenzorok nem jogosultak cenzúrázni, kollegiálisán cenzúrázza és véleményével fölterjeszti a helytartótanácsnak. A tankönyveket vélemény nélkül terjeszti fel ugyanoda, a helytartótanács pedig átteszi az egyetemhez. A kerületi főigazgatók által jegyzék mellett felküldött kötelespéldányokat felülvizsgálja és jelentést tesz róluk észrevételeivel a helytartótanácsnak. A tiltott és engedélyezett könyvek katalógusait, amelyeket a helytartótanácstól kap meg, elküldi a revizoroknak. Az olyan külföldről hozott könyveket, amelyeket a revizorok sem a tiltott, sem az engedélyezett könyvek katalógusában nem találnak, átvizsgálja s feltűntetve, hogy melyeket lehet eladásra kitenni és melyeket kell tiltottaknak tekinteni, visszaküldi az illető revizornak. Az ilyen külföldi tudományos könyvek átvizsgálásában az egyetem professzorainak segítségével élhet. A cenzorok és revizorok negyedévi táblázatos kimutatásait és egyéb jelentéseit átnézi. Az újonnan kinevezett cenzorokat és a pesti és budai revizorokat utasítással látja el. Az újságok revizorainak átadja a szerkesztők 15* 227