Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

librorum", „Acta religionaria", „Acta miscellanea" és a „Relationes et protocolla consiliariorum" állagban vannak elhelyezve, valamint az „Acta secundum referentes" állagban Okolicsányi (1780—82) és Mandich (1783) referenseknél, meg a „Departamentum Htterario-politicum" 1782. évi „Universitas Budensis" sorozatában. Az ügyosztály működése azonban a korábbi időszakétól eltérő szervezet és elvek alapján indult meg, minthogy II. József gyökeres átszervezést hajtott végre a cenzúra ügyében; előbb 1781-ben az osztrák tartományokban, majd ezzel szerves összefüggésben 1782-ben Magyarországon is. Az új rendszer Magyarországon való bevezetésének előkészítése a magyar kancellária és a helytartótanács bevonásával folyt; a helytartótanácsban az ezzel kapcsolatos tárgyalások nagy része már nem a vallásügyi bizottságban — amelynek feladatai közé tartozott korábban a cenzúraügyek intézése —, hanem a tanulmányügyi bizottságban folyt le. (Ezért is kerültek az ezzel kapcsolatos iratok a „Departamentum Iitterario-politicum"-ba.) Az új rendszert megalapozó, 1782. június 8-án kiadott királyi rendelet a cenzúraügyet a következőképpen szabályozza: Az eddigi pozsonyi cenzúra (amely két ex-jezsuita cenzorból állott) megszűnik, helyette Pozsonyban a helytartótanács mellett revizori hivatalt (librorum revisoratus officium) állítanak fel. Ebben egy revizor végzi az akatolikus könyvek revízióját (ezt a király mindjárt ki is nevezte, Hübner N. személyében), s egy actuarius az egyéb könyvekét (ennek kinevezését a helytartótanácsra bízta); rajtuk kívül még egy szolga alkalmazható. E revizori hivatalon kívül az.egyetem és az akadémiák mellett fog működni egy-egy revizor, akiket az egyetemnél a király, az akadémiáknál pedig a helytartótanács nevez ki a professzorok közül, meghallgatva a kerületi, tanulmányi főigazgatók (provinciális studiorum directorok) véleményét. A revizorok munkája a helytartótanács irányítása alatt folyik. A helytartótanács megküldi nekik kéthetenként a bécsi cenzúrabizottság által engedélyezett, illetve eltiltott könyvek jegyzékét, amelyek alapján el kell járniuk a külföldről érkező könyvek átvizsgálásában. A könyvkereskedők számára érkező könyvek a harmincadhivatalokbóí a revizorokhoz kerülnek, ezek átnézik őket s az engedélyezettek jegyzékében szereplő könyveket azonnal átadják a tulajdonosnak, vagy megbízottjának, a tiltottakat pedig elzárják. Az olyan könyveket, amelyek egyik jegyzéken sem szerepelnek, két csoportba osztják, aszerint, hogy tárgyuknál fogva gondosabb cenzúrát nem igénylő, illetve igénylő műveknek találják-e őket; mindkét csoportról jegyzéket készítenek s e két jegyzéket felküldik a helytartótanácsnak. Ott az előadó tanácsos átnézi a jegyzékeket s kijelöli belőlük azokat a könyveket, amelyeket szerinte nem kell cenzúra alá vonni s elrendeli ezek átengedését; a többi könyv jegyzékét pedig a bécsi cenzúrára küldi. Onnan — a helytartótanácson keresztül^— visszaérkezik a jegyzék a revizorhoz, amelyen most már fel van tüntetve a bécsi cenzúra döntése, illetve az, hogy ott nem ismerik még a könyvet s ez utóbbi esetben a könyvet be kell küldeni a bécsi cenzúrára. Az utazók könyveit csak abban az esetben vizsgálják át a revizorok, ha túlságosan sok könyvet hoznak, vagy egy-egy könyvből sok példányt, tehát feltehetőleg kereskedés céljából hozzák. (II. József ugyanis tiltott könyvek birtoklását nem tilalmazta, csak kereskedelmi forgalmát.)