Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
A helytartótanács által kiadott utasítás szigorúan meghagyta az adóbeszedőknek, hogy a hátralékosoknak legfeljebb három hónapot engedélyezzenek tartozásaik rendezésére. Ha ezalatt sem fizettek, a pénzbeszedőknek a tartozás feltüntetésével a vármegyénél kellett jelentést tenniük. Az adóhátralékokat a vármegyék foglalásokkal és árverésekkel hajtották be. Először az adósnak azokat az ingóságait foglalták le, melyek nélkül „élelmének megszerzésében könnyebben és kára nélkül el lehet"-, de ha ilyen nem volt, minden más egyebet, „mit hamar készpénzzé lehet tenni és ha semmi efféle ingó-bingó vagyona nem találtatnék, még fekvő jószágait is le kell tartóztatni." A lefoglalt ingóságokat tizennégy napon, az ingatlanokat pedig három hónapon belül lehetett visszaváltani a hátralék lefizetésével. Ellenkező esetben árverezést tartottak. Az itt beszedett pénzből a tartozás kifizetése után fennmaradt összeget, a törvényes költségek levonása nélkül, visszafizették a tulajdonosnak. 1846-ban, mint megszégyenítő adónemet, véglegesen eltörölték a zsidók türelmi taksáját. II. József alatt a „departamentum contributionale" foglalkozott a türelmi adó behajtásának az ellenőrzésével. A külföldről, főként Galíciából és Morvaországból bevándorló zsidók letelepedését is a helytartótanács engedélyezte. A letelepedésért beadott kérelmeket az ügyosztály csak akkor bírálta el, mikor utasítására az illetékes törvényhatóságok beküldték jelentésüket arról, jogy a kérvényezőknek megvannak-e a törvényesen előírt elbocsátási irataik és milyen foglalkozást űznek. A szükséges elbocsátási iratokkal nem rendelkezők és a csupán házaló kereskedésből élni akarók letelepedését a legtöbb esetben nem engedélyezték. Gyakran utasította az ügyosztály a törvényhatóságokat, hogy az engedély nélkül területükön tartózkodó zsidókat toloncolják ki. Ugyancsak az ügyosztály adott engedélyt az országban élő zsidóknak a szabad királyi városokban való letelepedésre. Az engedély kiadása előtt a városi elöljáróságoktól felvilágosítást kért a letelepedni szándékozók vagyoni viszonyairól és foglalkozásukról. A helytartótanács foglalkozott a zsidóságnak a katolikus hitre való térítése körül felmerülő visszaélésekkel. E téren különösen a gyermekek erőszakos elkeresztelése adott okot sok panaszra. Ezek kivizsgálására az ügyosztály a törvényhatóságokat utasította, hogy információik alapján a sérelmeket orvosolhassák. Az erőszakos katolizálások mellett a zsidó hitközségeken belül is napirenden voltak az olyan viszálykodások, amelyekben a közigazgatási szervekre várt az igazság felderítése. Főként a hitközségek pénzének kezelése körül támadtak ellentétek. Sok panasz érkezett azért is a helytartótanácshoz, mert a hitközségeken belül egyes csoportokat kizártak az elöljárók választásából. Gyakran a rabbiválasztások miatt támadt viszálykodásokban kellett a helytartótanácsnak ítélkeznie. Sok panasz volt vallásuk gyakorlata ellen akár egyesek, akár törvényhatóságok által elkövetett sérelmek miatt. Az ügyosztály minden esetben az illetékes törvényhatóságtól kért felvilágosítást és csak ennek beérkezése után foglalkozott érdemben a kérdéssel. Ha az ügy nagyobb jelentőségű volt, a helytartótanács a kancellárián keresztül az uralkodónak tett javaslatot döntésre. Az osztály iratanyaga a magyarországi zsidóság történetére vonatkozóan alapvető forrásanyagul szolgál, s mint ilyen, az ország kereskedelmi életére vonatkozóan is számba jöhető forrásanyagot ad.
