Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

helytartótanácshoz intézett feliratait az ügyosztályhoz küldték tárgyalás és intézkedés végett. A vármegyékben és mezővárosokban lévő céhek szabályozása, céhprivilégiumok kiadása, régi céhlevelek felülvizsgálata, a manufaktúrák által előállított iparcikkek árának szabályozása, az előbb említett céhek és a manufaktúrák közötti ellentétek rendezése 1792-ben a „departamentum civitatense"-től a közigazgatási osztály hatáskörébe került. Az új céhprivilégiumok kiadásának az ügyét az 1800-as években azonban fokozatosan ismét a „departamentum civitatense" vette át. Az ügyosztály ettől kezdve a céhek közötti ellentétekkel és a céhekbe való felvétellel foglalkozott. 1824-ben ezeket az ügyeket is a városi osztálynak a hatáskörébe utalták. A közigazgatási osztályon tárgyalták a helytartótanácsot érintő )rszággyűlési tárgyakat. A kancelláriától a helytartótanácshoz leküldött új törvények közhírré tételéről az ügyosztály gondoskodott. Az 1836. évi XLIV. tc-ben a nemesség magára vállalta az országgyűlés költségeinek a fedezését. Az 1836-os törvény kimondotta, hogy minden vármegye saját követje részére fog a költségekről gondoskodni és hogy a kivetés kulcsát és a beszedés módját maguk a vármegyék állapítják meg. Hasonló törvényt hoztak í840-ben (XLV. tc.) és 1844-ben (XII. te). Az országgyűlési adó kivetése miatt, főként a kamarai tisztviselők és különböző nyugdíjasok részéről, igen sok panasz érkezett a helytartótanácshoz. Legtöbb vármegye ugyanis a tisztviselőket és nyugdíjasokat is részesíteni akarta az országgyűlési terhek viselésében, a kivetésnél az 1807. évi önkéntes ajánlásról szóló 2. tc.-et tartva szem előtt. E panaszok elbírálása szintén a közigazgatási osztályon történt. A jobbágytelken élő nemesek adózásával már az 1836. évi XIII. tc. hozatala előtt is a közigazgatási osztály foglalkozott. Az új törvény végrehajtása azonban még növelte az ügyosztály munkáját, mert nemcsak az ezzel kapcsolatos panaszok kivizsgálását vagy orvoslását kellett elrendelni, hanem sokszor a törvény értelmezéséről a vármegyéknek is felvilágosítást kellett adni. Az ügyosztály munkaköre az 1830-as évektől kezdve, részben a politikai események, részben pedig a reformországgyűléseken alkotott törvények következtében, még számos új feladattal bővült. Ebben az időben indult meg nagyobb mértékben a névmagyarosítás. A törvényhatóságok által a helytartótanácshoz felterjesztett kérelmeket a közigazgatási osztályon vizsgálták meg és a névváltoztatást jóváhagyó kancelláriai leiratokról az ügyosztály értesítette az illetékes törvényhatóságokat. 1834-ben találkozunk először a „magyar nyelv művelése és a magyar nyelvű hivatalos levelezések" című kútfővel a közigazgatási osztály lajstromkönyvében. Nemcsak a vármegyéknek a magyar nyelv hivatalossá tételét sürgető feliratait tárgyalták az ügyosztályon, hanem a magyar nyelvről hozott törvények végrehajtása során felmerülő kérdésekben is a közigazgatási osztály intézkedett. (A korábbi időből csak egykét hasonló bejegyzés fordul elő.) A Partium visszacsatolása és az evangélikus iskolákban levő szlovák egyesületek betiltása szintén az ügyosztály hatáskörébe tartozott. A Védegylet fiókegyesületeinek és egyéb társulatoknak, kaszinóknak a helytartótanácshoz felterjesztett alapszabályait a közigazgatási osztályon vizsgálták meg és javaslatot tettek az uralkodónak az alapszabályok elfogadására. Az 1840. évi, a váltó-törvénykönyv behozataláról szóló XV. tc. és az 1844. évi, a közmun12* 179