Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

tanács a helyszínre. A városok különböző vitás ügyeikben (pl. jobbágyaikkal, vármegyével, magánszemélyekkel folytatott viszályaikban) szintén a helytartótanács segítségét kérték. Ez készítette elő a szabad királyi városok sorába emelkedni kívánó helységeknek a magánföldesúri hatóság alóli felszabadítását, javaslata alapján történt a megváltási összeg megállapítása. Átnézte az újonnan felvett polgárok jegyzékeit, amelyeket egy 1733-ban kiadott királyi rendelet értelmében a városok tartoztak évente beküldeni a helytartótanácsnak. Foglalkozott a polgárfelvételi taksa és egyéb városi illetékek nagyságának szabályozásával is. Ügyelt arra, hogy a városok a rájuk kivetett királyi cenzust — amelyet a királynak, mint földesuruknak tartoztak fizetni — rendesen fizessék, elbírálta a mentességért, haladékért benyújtott kéréseiket. Ellenőrzést gyakorolt a városok pénzügyei felett, nyilvántartotta, mennyi követelése, mennyi adóssága van az egyes városoknak, mennyi az évi jövedelmük és kiadásuk, milyen ingatlanaik vannak, mennyi készpénz van a városi pénztárban; megvizsgálta — a számvevőség segítségével —• a városok házipénztári számadásait s igyekezett jobbá, ésszerűbbé tenni a városok gazdálkodását. A városok csak a helytartótanács engedélyével vehettek fel kölcsönt, adhatták bérbe, vagy adhatták el haszonvételeiket (sörfőző, kocsma, malom, mészárszék, téglaégető, vám stb.) és ingatlanaikat. A helytartótanács vizsgálta meg s hagyta jóvá a bérleti szerződéseket s foglalkozott a bérlők különböző (pl. a bérleti összeg mérsékléséért beadott) kéréseivel, valamint a városoknak a bérlők elleni panaszaival. Építkezéseket is csak a helytartótanács engedélyével végeztethettek a városok s előre be kellett küldeniük az épület tervét és költségvetését. Felügyelt a helytartótanács a városoknak az alkalmazottak fizetésével kapcsolatos kiadásaira is; foglalkozott az alkalmazásért, fizetésemelésért, nyugdíj ért~~benyújtott kérésekkel. Mindezeket az ügyeket a helytartótanácsban a városi ügyosztály intézte. 1788-tól kezdve a céhügyek is — amelyekkel addig külön ügyosztály, a departamentum cehale foglalkozott — a városi ügyosztály gondjaira voltak bízva, ez intézte el a céhbe való felvételért, a vándorévek alóli felmentésért, a céhlevelek kiadásáért stb. benyújtott kéréseket. II. József rendszerének felszámolása után a helytartótanács többé nem intézte a városok valamennyi ügyét, hanem csak a közigazgatási vonatkozásúakat. Ettől kezdve a városok már csak a „politikai" (= közigazgatási), jogi és árvaügyekben készült jegyzőkönyveiket terjesztették fel a helytartótanácsnak; a gazdasági ügyekben készült jegyzőkönyveket a kamarának küldték be. (A helytartótanácsnak beküldött jegyzőkönyvek csak 1798-ig vannak meg az ügyosztály anyagában; 1798-tól ugyanis a helytartótanács —• többnyire minden megjegyzés nélkül —visszaküldte a jegyzőkönyveket a városoknak.) A tisztújítás ügyében a kamara volt illetékes intézkedni; az kérte ki s küldte el a városoknak a tisztújítási engedélyt, nevezett ki szükség esetén biztost a tisztújításra, ahhoz futott be s az tárgyalta meg a biztosoknak, illetve a városoknak a tisztújítás lefolyásáról készült jelentését. (Olykor azonban előfordult az is, hogy helytartótanácsi tanácsost küldtek ki biztosul.) Továbbra is foglalkozott a helytartótanács a városi tisztviselők alkalmazásának, előléptetésének, elmozdításának ügyével. Hozzá kellett fordulni az ún. „verség- és sógorságtóli felmentés" iránti kérésekkel. A királyi rendeletek szerint ugyanis a városi vezetőség tagjaival rokonságban, sógorságban álló személyeket nem